Ovi-pofi mende-monda

Ovi-pofi mende-monda

Ovi-pofi életéről
írogatom versem,
ide-oda ugrándoznak
emlékeim, nyersen.

Van itt sok-sok mende-monda,
firkálhatok estig,
addig-addig, hogy a vége
elérhet majd Pestig.

S mire vége, csak-csak lesz egy
cselekvő szereplő,
s amíg szenved, e vers tüzén
a mese is megfő.

Igen-igen sok az emlék,
nem győzi a tollam...
Ígéretem, mikor tettem,
kissé beteg voltam!

A sok emlék nem jön elő...
vagy csak elfelejtem?
Lassan-lassan ott tartok már,
tollam is elejtem.

Mende-monda ide-oda
cirkál tegnap óta,
kitölteném, csak nem tudom,
kell-e hozzá szóda...

Szóda nélkül alig-alig
emészthető, hidd el!
Azzal pedig ilyen verset
senki meg nem tisztel...

Ovi-pofi életéről
írogattam versem,
csak az a baj, ide-oda
módosult a tervem.

Mende-monda az oviba'
maradt, kérem szépen,
ötletadó új-múzsához
viszem tűzön, vészen!

Ám a múzsa - félig alva -
csak azt mondta: Várjál!
Én úgy tudom, kiskorodban
oviba se jártál!

2018. május 29.