Meseországról

Meseországról

Válasszatok országot

 

 

              Meseország meseútján páros lábbal léptem. Aki nekem ezt elhiszi, nem lehet az ébren. Éppen ezért ideje, hogy elhagyjam a rímet, és e mese prózailag átvegye a prímet.

 

Ha én tudnám, megmondanám, hol van Meseország, de csak egyszer jártam ott, ráadásul sötétben, így vissza sem találnék, az biztos. De hogy csodás, azt tudom, sőt, talán maguk a csodák is ott képződnek.

 

Amikor ott laktam egy ideig, láttam ezt-azt... A csodák ott hétágra sütnek, a Nap meg melegszik alattuk. A hold a tóban éjszakázik, csak nappalra megy az égre pihenni. A csillagok meg... Ajaj, azok a legcsodásabbak, mert barlangokban laknak.

 

Az egyik ilyen barlangba egyszer bemászott egy bogarász barátom, és engem is magával vitt. Eleinte örültem ennek, de amikor megláttam, hogy a vaksötétben a csillagok ide-oda mászkálnak, sőt repkednek, bizony megijedtem! Hát még, mikor az egyik csillagocska épp a kezemre ült pihenni. Na, akkor a torkomban dobogott a szívem. Mondtam is a barátomnak, hogy vegye le rólam, mert félek, hogy megéget, de ő csak nevetett.

 

Meg is sértődtem, mert úgy gondoltam, hogy egy barát sose nevesse ki a társát. Pláne egy sötét barlangban. Ezt meg is mondtam neki, de erre még jobban nevetett. Végül, mikor lecsillapodott a nevetéstől, elmagyarázta, hogy azok nem is csillagok, hanem fluoreszkáló bogarak. Nem mondhatom, hogy ettől megkönnyebbültem volna, de azért megnyugodtam egy kicsit. Ha másért nem, hát azért, mert már nem nevetett.

 

Végül aztán elmagyarázta, hogy ezek nem is barlangi bogarak, hanem csak egy csomó szentjánosbogár, amelyek beköltöztek ide. Nem tudni, miért érzik itt jól magukat, később valószínű, hogy kirepülnek. De a barlang mélyében van más csoda is. Világító fonalak lógnak a barlang faláról, mennyezetéről. Az ide betévedő más rovarok pedig egyenesen rájuk repülnek, azok meg bekebelezik őket.

 

Na, amikor eddig jutott a magyarázatával, nekem sürgős kimehetnékem támadt. Úgy gondoltam, jobb lesz nekem a megszokott városi környezetembe visszatérni. De azért innen, messziről szívesen gondolok vissza a látványra, csak ne kelljen még egyszer oda bemennem.

 

              Hát ilyennek láttam én Meseországot, de most már nem is nagyon hiszem el, hogy a Nap a hétágra sütő csodák alatt melegszik... Bizonyára becsaptak engem, vagy álmodtam, nem tudom. De azt tudom, hogy a valódi világ sokkal szebb, mert természetes. Ha választhatnátok, ti hol élnétek szívesebben? Én itt, „Valódi országban“. Ez is van olyan mesés, mint ahol én jártam. Itt a Hold sem lakik a tóban, csak tükröződik benne, ahogy a csillagok is az égen világítanak, de láthatjuk a tükörképüket, ha a tóparton sétálunk. A barlangokban meg... Nos, ott tényleg laknak világító bogarak, meg sok más klassz dolog is létezik. De ehhez nem kell Meseországba látogatni, így is elég csodás.

 

 

2018. október 20.