Laposka újra mozdonyon

Laposka újra mozdonyon

 

 

              Juhééé! Sziasztok Gyerekek! Megint eljöttem hozzátok. Nagyon jó hírem van. Megtörtént a csoda. Igaz, soká kellett várni rá, de megtörtént!

 

Képzeljétek, megint mozdonyra szálltunk a gazdámmal! De nem ám akármilyenre! Úgy történt a dolog, hogy behívták őt a Munkaügyi Központba, és felajánlották neki, hogy átképzik villanymozdony vezetőnek. Még a tanfolyam árát sem kellett kifizetnie. Természetesen azonnal elfogadta, és már megint a régi, vidám arcú gazdám van.

 

Már egy ideje vezeti ezt a járművet, és nagyon megszerette. Én is megbarátkoztam vele, pedig eleinte féltem, mert olyan morgós egy mozdony, hogy azt hittem, haragszik rám. De nem, ez csühögés helyett csak morog. Minél gyorsabban megy, annál magasabb hangon. A zakatolás az persze a régi, csak kissé más a ritmusa, mert távolabb vannak a kerekei egymástól. Jaj, nagyon izgatott vagyok még mindig. Alig vártam már, hogy elmondhassam nektek!

 

Még az útvonal is más. Magas vezetéktartó oszlopok vannak a sínek mellett, amiknek a teteje belóg a vonat fölé, és magas feszültségű vezeték van hozzá rögzítve. Megközelíteni életveszélyes és tilos! De ki is akarna olyan magasra mászni, amikor a mozdonyban sokkal jobb? Képzeljétek, egy alkalommal a gazdám kitett engem a zsebéből a műszerfalra, épp a szélvédő elé. Hú, de csodás élmény volt! Láttam a szebbnél szebb növényekkel tarkított tájat, az oszlopok meg úgy suhantak el mellettünk, mint az árnyék!

 

De az egyik állomáson valami baleset történhetett, mert – bár ott nem kellett megállnunk, mégis – olyan lassan engedtek át bennünket, mintha csak gyalogoltunk volna. Jelzőlámpák jelezték, hogy lassítani kell. A gazdám meg is jegyezte, hogy itt bizony valami szörnyűség történhetett. Csak később tudtuk meg, hogy valaki egy mozgó vonatra akart felugrani, és a kerekek alá esett. Sajnos szegénynek több csontja is eltört, a feje is csúnyán megsérült, így aztán kórházba kellett szállítani. De akár meg is halhatott volna! Ti nagyon vigyázzatok, hogy ilyen butaságot sose csináljatok!

 

              Egy alkalommal, amikor sokat kellett várakozni az állomáson, a gazda végigvitt a mozdony egész belsejében. Szerencsére a kezében szorongatott, így mindent jól láthattam. Hú, azt a sok alkatrészt, ami ott van, meg se lehet számolni! Ez a mozdony nem olyan poros, szenes, mint a gőzös volt. Itt minden tiszta, csak néhol vannak olajfoltok. De azokat meg a gazdi szépen letörölgette egy ruhával.

 

Amikor hazaértünk, a gazdasszony már a kapuban várt minket, és messziről újságolta, hogy finomságokat sütött, mert a fizetésből maradt egy kis ínyencségre is, hát siessünk, el ne hűljön. Be is lakmároztunk... Ők a sütiből, én meg a boltban megmaradt pénzből. Aztán a gazdi kitett a helyemre, az éjjeliszekrényre. Na, amit onnan láttam, az igazán szívmelengető volt. A gazdi átölelte a feleségét és megpuszilgatta. Azt suttogták egymás fülébe, hogy: „...lám, milyen jó az Isten! Mégiscsak jól alakította a dolgunkat.“ Meg hogy: „Szeretlek, nagyon szeretlek!“ Ezekre a szavakra emlékszem, aztán elaludtam.

 

              Látjátok, gyerekek, így alakultak a dolgaink. Nem adták fel a küzdelmet, és így minden jóra fordult. Most megint a régi kerékvágásban mennek a dolgok, és boldogok vagyunk. Ti is tegyetek meg minden tőletek telhetőt, ha majd nehéz helyzetbe kerültök! De először is legyetek jók, fogadjatok szót és tanuljatok szorgalmasan! Sziasztok!!!

 

 

2018. augusztus 25.