Laposka örül

stapi•  2018. augusztus 23. 09:17

Laposka örül

 

 

              Sziasztok! Megint itt vagyok... Tudjátok mi történt a múlt héten? Mindjárt elmondom, csak üljetek le csendben és figyeljetek.

 

A gazdám már megint furcsán viselkedett. Valakitől levelet kapott, és miután elolvasta, nem fért a bőrébe. Izgett-mozgott, mint a sajtkikac aban a bizonyos sajtban... Nem találta a helyét, folyton az órát bámulta. Aztán egy-két óra múlva kiderült az oka.

 

Képzeljétek, valami alapítvány, vagy mi, küldött neki egy rakás pénzt! Amikor beletette a hasamba, azt hittem, álmodom, vagy hogy csak képzelődöm. Úgy felpúposodott, mintha felfúvódtam volna valami romlott ételtől. Hej, nagyon megörültem! Persze nem annak, hogy végre ilyen nagy hasam lett, hiszen az szinte már fájt, hanem inkább annak, hogy a gazdámat láttam örülni.

 

Aki az előző mesémet hallgatta vagy olvasta, az tudja, aki pedig nem, annak most elmondom, hogy valami nagyon sok pénzzel tartozott az én aranyos gazdim a banknak. Már teljesen kétségbe volt esve, még talán sírt is, pedig én butuska azt hittem, hogy nevet... És most ebben a levélben az állt, hogy egy valamilyen alapítványféle kifizeti neki, és nemsokára futár érkezik, az hozza a pénzt. Fizesse be hamar a bankba, nehogy becsukják. De én ezt most sem értem, hiszen csak rajtam van zip-zár, őt nem lehet csak úgy becsukni... De mindegy, én boldog voltam, amikor végre meghozták a temérdek pénzt, és a hasamba gyömöszölte.

 

Sajnos nem soká élvezhettem a telt has örömét, mert felkapott és elindultunk a bankba. (Ez is megérne egy mesét, mert útközben valaki el akart venni a gazdámtól, alig tudott elszaladni előle. Szegénykém nagyon kifulladt, mire a bankhoz értünk. De ezt talán majd máskor mesélem el. Persze csak ha akarjátok!)

 

A bankban aztán visszaállt a megszokott állapotom. Kiürült a hasam. De én nem bánom, a lényeg, hogy a gazdát örülni, nevetgélni látom. Bár nem tudom, ilyen üres pénztárcával meddig lehet boldog, de majd csak lesz valahogy. Jó az Isten, jót ád, az imént is láthattuk.

 

              Kedveskéim, most csak egy ilyen rövidke mesére futotta az erőmből, de én nagyon örülök, hogy megoszthattam veletek. Remélem, hogy nálatok teltebb pénztárcák vannak, és a szüleiteknek nincsenek ilyen komoly gondjaik. Ha mégis, majd meséljétek el nekem is, hátha tudok segíteni. Ha mással nem, hát azzal, hogy meghallgatlak benneteket.

 

Isten áldjon meg benneteket, legyen nagyon szép napotok!

 

 

2018. augusztus 23.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

stapi2018. augusztus 28. 18:40

@magdus: Az az alapítvány olyan titkos, hogy senki sem tudja! :))) De köszönöm, hogy eljöttél olvasni. :)

magdus2018. augusztus 28. 18:22

Hol van az az alapítvány kedves stapi? Azt nagyon elhallgattad! :)) A mese aranyos még akkor is, ha sokszor lapos az a fránya pénztárca. Nem árt a gyerekeknek azt is tudni.

stapi2018. augusztus 25. 13:56

@Pflugerfefi: Köszi, hogy itt jártál!

@Mikijozsa: Így már értem. Köszönöm!

Mikijozsa2018. augusztus 23. 10:54

@stapi: tod régóta tudjuk hogy a mese jó, de talán nem tudni kell hanem mondani, és te mondod is, ezt akartam, na, szia :)

Pflugerfefi2018. augusztus 23. 10:33

A lapos brifkó végre örülhetett egy kicsit....
Remek!
Tetszett!

stapi2018. augusztus 23. 09:56

@Mikijozsa: Kedves Mikibá, próbálom kitalálni, mire is gondolsz... Persze az ilyen dilemmák esetén azt szoktam mondogatni, hogy: majd ha több eszem lesz, megértem. :))) De mindenképpen köszönöm szépen, hogy olvastad! :)

Mikijozsa2018. augusztus 23. 09:32

hát hogy a mese izé... azt már régóta tudjuk, de te újranevelsz minket a mesékre, nem tudni kell hanem olvasni :)gratula