Kisember

stapi•  2019. április 24. 08:27

Kisember

 

 

              Egyszer volt, hol nem volt, még a mesém meg sem volt, született egy gyermek.

 

Nőtt, növekedett, de akármennyit evett, nem tudott úgy megnőni, mint a társai. Folyton nevettek rajta, így aztán még az a kis étvágya is elment, ami azelőtt volt. Nem is nőtt meg szerencsétlen, olyan volt, mint egy törpe. Már felnőtt volt, de még mindig kicsi.

 

Csúfolták, hogy „kettéfűrészelt törpe“, meg hogy „picigyerek“, de végül a „Kisember“ gúnynév maradt rajta. Nemigen foglalkozott vele, tűrte zokszó nélkül, mert már régen rájött, hogy ha nem szól semmit, hamarabb abbahagyják a csipkelődést.

 

              Egyszer Kisember valami újat talált ki. A horgászásnak valami olyan fortélyát, amit csak ő tudott, és nem is árulta el senkinek, hogy mi az. Akárhova és akármikor ment horgászni, ő mindig fogott elég halat, és ráadásul mind nagyok voltak, egyet sem kellett soha visszadobni a mérete miatt.

 

Na, irigyelte is mindenki! A rosszindulat végigsepert a településen, és kisütötték, hogy csakis valami varázslás eredménye lehet, talán ő maga is varázsló – vagy ami még valószínűbb, hogy lepaktált az ördöggel! Úgy mondták: „...eladta neki a lelkét!“ Minden alkalmat megragadtak, hogy bosszantsák, folyton kitoltak vele valahogy.

 

Na, egyszer aztán megelégelte a dolgot, és egy éjjel annyi halat fogott, hogy az egész falunak elég volt. Minden kapuba letett az ott lakók létszámának megfelelő darabot, aztán eltűnt a faluból...

 

 

...Néhány év elteltével újra megjelent annyi pénzzel, hogy az egész községben mindenki jómódú lett az adományától. Hej, volt is nagy öröm, senki sem csúfolta, előkelő helyet biztosítottak neki a gyűléseiken, a színházban, és persze bármilyen összejövetelen.

 

Csak hát a pénz fogyóeszköz. Lassacskán azon vették észre magukat, hogy újra szegények, mert senki sem ment dolgozni. Azt hitték, majd a Kisember folyton gondoskodik róluk. Mikor aztán rájöttek, hogy csak egyszeri alkalom volt, hogy így meggazdagította őket, fellázadtak ellene. Újra csúfolták, zaklatták, majd a végén már el is zavarták a falujukból, de még a határából is.

 

              Amikor legközelebb meglátták, rettenetesen elcsodálkoztak, de meg is rémültek rendesen, minden ízükben reszketni kezdtek! Egy aranyozott hintón érkezett, és korona volt a fején, a kezében pedig országalma és jogar. Testét palást fedte.

 

 

2019. április 23.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

stapi2019. július 13. 17:56

@lelektunder: Huncut hozzászólásodon jót mosolyogtam. :) Elismerem, hogy nem valami hatalmas csavar a vége, de a mögöttes gondolat igaz. Köszönöm szépen, hogy eljöttél hozzám!

lelektunder2019. július 13. 17:29

Nagyon ügyesen takartál, de én "titokban" benéztem a takaró mögé....és láttam, és megláttam....de Istenemre mondom, a végén jól rám ijesztettél!
:-) :-)

stapi2019. április 24. 22:14

@SzaipIstvanne: Nem gondoltad túl. Köszönöm, hogy eljöttél!

SzaipIstvanne2019. április 24. 22:10

Ugy, de ugy hasonlit az iras "valahol"-ra, valakire.
De valoszinu tulgondoltam.

stapi2019. április 24. 19:23

@Mikijozsa: Köszönöm, kedves Barátom! :)

Mikijozsa2019. április 24. 09:56

nahát ez zseniális:)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom