Gyereksarok
IsmertetőVakond-kaland - Vers
Vakond-kaland
(Dal a vakondkalandról)
Egy kis vakond a kertünkben
dombokat csinált,
ilyen csodát nálunk régen
senki sem pipált.
Szép a kertünk, de e jószág
halma rémítő,
szegény papám kis rózsáit
fordítja ki ő.
Hosszan nézte és a fejét
csóválta szegény,
gondolkodott, hogy elvinni
kéne egy edény.
Üveg tetőt furkálgatott,
tapasztalattal,
közben pedig szót váltott a
szorgos állattal:
/: Állj meg, te kis vakond,
hogy képzeled ezt?
Majd a papa keze
egy új jövőt fest.
Itt, a kertben bizony
nem maradsz te már,
mégy a szántóföldre,
időd itt lejár. :/
2017. december 3.
https://youtu.be/J8EhiWRjNr8
Pofazacskós koma
Pofazacskós koma
Hörcsög tömi a pofáját,
közben lesi a komáját...
Gazda-koma nem szereti,
lopásait nem feledi.
Mert a hörcsög gyűjtögető,
gazdáéból gyűjtöget ő!
Odújába behurcolja,
alszik, ébred, s beburkolja.
A szántóföld nem apátság,
így közöttük nincs barátság...
Gazda eszén nem járhat túl,
ásóért megy, odúba dúl.
Egy-két méter, s talál máris,
van ott búza egy fél zsák is!
Nem is csoda, ha a gazda
most a mérgét fogalmazza:
Te kis piszok pofazacskós,
a járatod de kanyargós!
Szapora vagy, az már biztos,
és e munka nagyon piszkos.
Be is megyek, abbahagyom,
lapra vetem e panaszom.
Hisz hörcsög csak azért kellett:
firkálhassak modell mellett.
2017. december 2.
Ürge, bürge – zűrbe tűnve
Ürge, bürge – zűrbe tűnve
Gyűjtöget a fürge ürge,
vámolja a parasztot.
A paraszt meg - és a bürge -
majszolja a barackot.
Bár a bürge nem szereti,
elfogyasztja boldogan,
ha a szamár nem vezeti
legelőre pontosan.
Itt a vetés, búza érik,
integet a csűr felé,
de ürgének sosem mérik
nagy lapáttal űr elé.
Azért ürge, - tudom én jól -
mert az űrben lakik ő,
s minden egyes százalékról
nagy tudású könyvelő.
Elveszi a búzavámot,
űrbe hordja télire,
mert az ürge téli álmot
nem állíthat élire.
Ám a bürge, - ne feledjük -
gyapjáért becsülendő,
mégis, - vélem - ha etetjük,
megtelik az űrbendő.
Ezért aztán a búzáért
óriási hajsza lesz,
és a paraszt - ha nem másért -
érte mindent visszavesz.
Hozza vedrét csurig vízzel,
önti, önti, míg tele,
s lesz neki egy vizes kvízzel
nyakon csípett ügyfele.
Azután a lenti űrből
felhozza a jó magot,
és az ürge e nagy zűrből
okulhat egy jó nagyot.
De a bürge zűrbe tűnve
sem jó tempót ütemez,
mert e zűrös űrbe ülve,
a bográcsból tünedez'.
***
Mielőtt ez ürgemesét
elhinnétek szótlanul,
e költőnek józan eszét
vizsgáljátok sótlanul.
Mert az ürge sose vámol,
nem gyűjt magot télire,
csak az álma, amit tárol,
fagyos napok végire.
Így tehát az éhes bürge
álla szépen felkopna,
s ettől aztán eme ügyre
a bográcsban sem volna.
Más a bűnös a vám tájon,
a tolvaj itt a hörcsög!
Ő az aki mindenáron
csomó búzát beszörcsög!
De mit tegyen e kis költő,
ha csak így tud rímelni...
Csak így bírt egy hátultöltő
fűzfaverset mímelni!
2017. december 1.
Vakond-kaland
Vakond-kaland
Volt egyszer egy gazda, akinek gyönyörű kertje volt. Csodájára járt az egész falu, a gyerekek közül pedig az egyik, amikor elment hozzájuk, hogy a kislányával játsszon, kerekre nyílt szemmel azt mondta: „...mintha Hawaii-on lennénk!“
Hát ez a gazda elég sokat mérgelődött, veszekedett egy hívatlan vendéggel, aki minden reggelre dombokat épített a kertjébe.
– Mit képzelsz te? Nem homokozó ez! Tessék máshol homokvárat építeni! – mondta zsémbesen, aztán hozzátette – A kislányom különben is sokkal szebbet épít. Te csak tanuló vagy hozzá képest.
Gondolkodott eleget, hogyan vethetne véget ennek a garázdálkodásnak, de mikor a kislánya megtudta a dolgot, azt mondta neki:
– Apa! Az oviban azt tanultuk, hogy a vakond nagyon hasznos állat. Azért épít dombokat, mert járatokat fúr a föld alatt, hogy megfogja a kártevő bogarakat, amik a fák és egyéb növények gyökereit rágják. Így menti meg azok életét. A dombok pedig a járatokból kikapart sok-sok földből lesznek. Ha mégis meg akarsz szabadulni tőle, akkor hajnalban kell kifogni, amikor éppen dolgozik. Aztán ki kell vinni a szántóföldre és ott elengedni, hadd végezze ott a kártevőirtást.
Apukája nagyot nézett, hogy milyen okos az ő kislánya, megpuszilta és megköszönte neki a jó tanácsot, és megígérte, hogy úgy tesz, ahogy mondta.
Hajnalban aztán, ahogy kezdett világosodni, felkelt és kiosont a kertbe. Kezébe fogott egy kapát és lesbe állt egy helyen, ahol már előbb megpillantotta, hogy egy picit mozog a földkupac. Amikor aztán megint mozdult, egy kissé távolabb, nehogy megsebesítse a kis dolgos állatot, belecsapta a kapát a földbe, és hirtelen kirántotta. És láss csodát, ott hempergett a földön egy kis fekete gombóc. Gyorsan megfogta és egy előre elkészített befőttes üvegbe tette, aztán rátett egy lyukacsos tetőt. Azokon a lukakon keresztül levegőhöz jutott ez a szorgalmas jószág.
Mire végzett, éppen felkelt a kislánya, hiszen óvodába készült az anyukájával. A gazda gyorsan bekopogott az ablakon és bekiáltott:
– Anikó! Gyere, mutatok valamit!
Mert így hívták a kislányát, aki a hívásra kíváncsian kiszaladt, és kikerekedett szemmel nézegette a kis állatot. Feltűnt neki, hogy valami nincs rendben, hát megkérdezte:
– Apa! De hol van a szeme? – és csodálkozva várta a választ.
– Azért vakond a neve, mert vak. Vagyis nincs szeme, mert ott lenn, a sötétben úgysem venné hasznát. Viszont nagyon kifinomult a szaglása, hallása és a tapintása. Ezekkel az érzékszervekkel tájékozódik odalenn. Látod ezt a picike foltocskát a feje két oldalán? Az a füle neki. Épp hogy észrevehető. Akarsz velem jönni, hogy meglásd, hova viszem?
– Igeeen! – kiáltotta lelkesen Anikó, és néhány perc múlva már a szántóföldön álltak.
Apukája kinyitotta az üveget és óvatosan kiengedte belőle a kis fekete, selymes szőrű földmunkást. Az meg olyan hirtelen ásta be magát a földbe, hogy alig tudták követni a mozdulatait. Amikor eltűnt a föld alatt, a gazda ránézett a kislányára, és csak ennyit mondott:
– Hát, ezzel megvolnánk. Tanultunk belőle mind a ketten, igaz?
– Igaz!… – válaszolta kicsit izgatottan, kicsit bánatosan Anikó.
Mert – mit tagadjuk – egy kicsit szerette volna megtartani és játszani vele. De mivel okos kislány volt, és tudta, hogy akkor a vakond elpusztulna, nem szólt semmit. Bezzeg apukája nem maradt néma:
– Na, igyekezzünk haza, mert pár perc múlva indulni kell az oviba! – mondta, és gyorsan hazakocsikáztak, ahol anyukája már izgatottan várta.
Otthon aztán gyorsan összeszedte a dolgait, és elmentek az óvodába. Itt van köztetek?
2017. november 28.
https://youtu.be/YgxtNpdy11o
Mormoták
Mormoták
(Téli álom)
Októberre jár az idő,
hűvösek a hajnalok.
Mormota pár szorgoskodik,
szürcsölik a harmatot.
Bogyó, gyökér, egy kis levél,
minden jól jön már ma itt,
nemsokára hó fújja be
a növények ágait.
Álmosak is, ragad szemük,
jól esne a pihenés.
Amint gyomruk jól megtelik,
kezdődhet a pihegés.
Visszatérnek a vackukba,
nem rég tették rendbe azt,
befalazzák a kis lyukat,
s bent várják ki a tavaszt.
Egymás ágyát igazgatják,
fűszálpaplan melegít;
kis gombóccá gömbölyödnek,
hő-tartásban ez segít.
Míg az álmuk éled bennük,
kinn a tél már tombol is,
fészkük felett szánkózik el
néha-néha kis Boris.
De a tél sem örök éltű,
elkergeti a tavasz!
Olvad a hó, enged a fagy,
elcsendesül sok panasz.
Virág nyílik, levél zöldül,
készen áll a sok csoda;
áprilisi szellő dúdol,
s ébred a két mormota.
2017. november 28.
Hogy csak egy párról írtam, azt hivatott jelezni, hogy kihalóban lévő faj.