Gyereksarok

A Nagy Gilisznyuszi

Hogy hol volt, hol nem volt, én azt el nem árulom, mert talán még én magam sem tudom, de az biztos, hogy volt egyszer egy kisnyúl.

Ahogy minden normális embergyerek szeretne nagy lenni, úgy ez a kisnyúl is szeretett volna óriás lenni, és így ábrándozott:

              – Hej, ha nagyobb lehetnék! A felhőkbe mehetnék. Két nagy lábam repítene, nyuszi szívem hevítene, s nem volna itt olyan bokor, ami alatt róka kotor! Mert az erőm olyan volna, minden mese rólam szólna!

Ahogy így morfondírozott, egyszer csak meglátott egy földigilisztát. Épp kibújt a földből, és ahogy mászott előre, - vagy hátra? Ki tudja, melyik a giliszta eleje... - hol vastag volt és rövid, hol meg hosszú és vékony. Ezen aztán úgy elcsodálkozott, hogy a két füle három felé állt. Némi töprengés után úgy hazarohant, hogy csak úgy porzott – volna az út utána, ha nem éppen előtte esett volna egy kis eső, aminek a hatására a giliszta is előbújt a fellazult földből.

              – Anyu! Anyu! – kiáltozta, ahogy hazaért. – Gilisztanyúl akarok lenni!

Amikor anyukája meghallotta, összecsapta a kezét és szörnyűlködve mondta:

              – Gi-lisz-ta-nyúúúl??? Ki hallott már ilyet? Verd ki ezt az ostobaságot a fejedből, nehogy nekem kelljen, mert abba belenyuszódsz! – és fejcsóválva tette a dolgát tovább.

              De bizony a mi kis nyuszikánk nem hagyta abba a töprengést. Egyszer aztán meghallotta, hogy az erdőben szerepelni fog a Főerdei Nyúlcirkusz, hát elment oda tanácsot kérni. Az igazgató egy ráncos, hamuszürke, vén nyúl volt. Mikor meghallgatta a kívánságot, megvakarta a füle tövét, és elgondolkodva mormogta:

              – Hiszen jól van, no... Annyi mindent megoldottam már, tán csak menni fog ez is...

És a kisnyúl ott maradt a társulatnál és szorgalmasan gyakorolt. Mire eljött a következő évad, már ő is fellépett A Nagy Gilisznyuszi néven. (Az otthoniak meg már elsiratták, hogy elveszett, bizonyára felfalta a róka vagy a farkas...)

Hogy bánatukat oltogassák, vigasztalódjanak, elmentek a legelső előadásra, amit az erdő közepén lévő tisztáson felállított óriási sátorban tartottak meg. Ekkora sátrat még nem láttak, pedig már megették a répájuk javát. De ez még semmi, mert a fő attrakció olyan benyomást tett rájuk, hogy borsódzott a hátuk, minden szőrszál felágaskodott rajta. Mert amit láttak, az minden képzeletet meghalad.

           Pergett a dob, harsogtak a trombiták (ehhez a cirkusz afrikából hozatott elefántokat), és bevonult tarka ruhában valaki, aki nyúl is volt meg nem is, giliszta is meg nem is, de olyan ismerősnek tűnt a szülők és a testvérek számára, hogy csak a szájukat tátották. És akkor kezdetét vette a műsorszám:

           Ez a tarkaruhás valaki elkezdett nyújtózkodni, és a végén akkorára nyúlt, hogy csak azért nem érte el a mennyezetet, mert az a cirkuszban nincs, és olyan vékony lett (majdnem), mint egy harmatgiliszta. A derekát megtekergette, füleivel legyezte a bokáját, meg sok más különleges dolgot bemutatott, majd újra visszazsugorodott és nyúlnyira vastagodott. A füleit meg úgy forgatta, mintha legalábbis elsőosztályú kardvívó lenne. Végül egy nagy hármas-csavart szaltót ugrott, és meghajolt.

Ja, majdnem elfelejtettem, hogy a nagy zenebonára még a giliszták is kíváncsian dugták ki fejüket(?) a földből, és a látványtól úgy megdöbbentek, hogy alig fértek vissza a lyukakba, ahonnan előmerészkedtek.

Nos, ahogy meghajolt, és kezdetét vette a közönség tapsa, A Nagy Gilisznyuszi ledobta az álarcát, és még jobban meghajolt. Na, ekkor lett csak igazán nagy ricsaj a sátorban! Hiszen mindnyájan ismerték, és már gondolatban el is temették, hát persze, hogy megörültek, hogy újra láthatják – különösen a szülők és testvérek voltak meghatva, rohantak a porondra megölelgetni a mi kisnyuszinkat – aki immár nem kicsi.

           Nos, eddig tartott a mese, de a tanulság csak most jön: mert aki ki tud tartani álmai mellett, és szorgalmasan gyakorol, az azt is meg tudja tanulni, amit mások elképzelhetetlennek tartanak. Vigyétek hát ezt a tanulságot magatokkal, és alkalmazzátok, amikor szükségetek lesz rá.

2018. június 27.

Álbarátok - Tom és Jerry

Macska - egér: jó barátok.
Vagy tán nem is? A plakátok
minden úton meg útfélen
hirdetik, hogy ki a vétlen...

Bármily furcsa, ez a macska
- noha ügyes, nem is kacska -
Jerry úrral vigyáz nagyon,
s ha teheti, csapja agyon.

Ezer halált halt már szegény,
erre épül sok-sok regény.
Ez a vers is lovagolja,
külön részbe csomagolja,

hogy a kedves kis óvodás
lássa, náluk mi a szokás,
s hogy tanuljon meg nevetni -
ott szeretni, itt temetni.

Végignézni, hogy az őrült
vágta közben hogyan bővült
a rajzfilmek torz világa,
s a szereplők csacsisága.

Persze azt is megtudhatja,
a rendező hogy futtatja
Tomot végig gyatra passzba,
s még sincs oka nagy panaszra!

Hisz ez édi, pici egér
minden lukban falkavezér,
s csak elvétve bánja ő is:
Tomi körme kemény kőris.

Bárhogy is van, a barátság
náluk csakis konok álság,
megvetendő őrület...
De csípjük a csőrüket!

2018. április 26.

Álbarát

(Az egér meg a macska jól ismert története.)

              A kisegér épp egy lyukat fúrt, és most a széleit igazgatta, hogy szép, takaros, igazi boltíves formája legyen a bejáratnak, amikor megjelent a macska.

              – Miben mesterkedsz, kisegér? – kérdezte kaján nyájassággal, mivel nem szerette volna, hogy egyetlen ugrással bemeneküljön abba a nyílásba.

              – Házat építek, nem látod? – cincogta rátartian az egér, tudva, hogy bármikor eltűnhet a ravasz vadász elől.

              – Aztán minek neked ház? – kérdezett vissza a cicus. – Régi barátok vagyunk, ellakhatnál nálam is. Gyere, nézd meg, milyen kényelmes. Három ágy is van benne, az egyik a tiéd lehet.

              – És kié a harmadik? – cincogott kíváncsian a kis rágcsáló, és nagyra nőtt metszőfogait mutogatta, hátha begyullad a doromboló jószág, akiről tudta, hogy nem bízhat benne, mert a tesóját is elcsábította, és azóta nem látták. – Csak nem Cinike alszik benne?

              – De bizony ő! Gyere velem és látogasd meg! Akár mellette is alhatsz, ha akarsz. A gazdám bőségesen ellát mindenféle jó falattal, azt is megosztom veletek. Többé nem kell rágcsálnotok mindenféle vacak ízű ócskaságokat. Ő máris meghízott, nem olyan gebe, mint azelőtt volt. Gyere csak nyugodtan! - dorombolta szinte már mellette, és egy hirtelen mozdulattal lecsapott a mancsával a sunyi állat.

Szegény egerünk épphogy csak elkerülte a körmeit, de rossz felé mozdult, így aztán a házába már nem menekülhetett. Irány a szoba, onnan meg a konyha, és így kergetőztek sokáig. A kisegér minden kis rést kihasznált, ahová a cica nem fért be, de sehol sem maradhatott soká, mert az mindent széthányt, ami az útjába került. Amikor aztán a porcelán étkészlet következett, a nagy csörgésre felfigyelt a gazdasszony. Beszaladt a seprűvel, de nem ám a konyhát takarítani, hanem a buta macskát jól elfenekelni!

A kisegér meg, ahogy egérutat nyert, hazanyargalt a lyukba a családjához, és elmondta, mi történt. Azok meg kuncogva kukucskáltak kifelé, és kezüket dörzsölve nézték az egészen más irányt vett harcot.

              – Hiába, legszebb öröm a káröröm – mondta egérpapa, és jól megcibálta a kisegér farkát, hogy megtanulja:

              – Sose állj szóba egy macskával! Ő az ellenségünk!

              Ahogy az épphogy csak megmenekült hősünk kifújta magát, leheveredett a kis vackára, és álmosan mondta:

              – Igen, papa... – és már horkolt is.

A macskát pedig talán még most is porolja a gazdasszony, ha bele nem fáradt azóta.

2018. április 26.

Tücsökgyomor

Tücsök koma nyári éjjel
egymagában hegedül,
a vonóját húzza-vonja
a húrokon cefetül.

Míg a hangyák dolgos népe
élelmet gyűjt halomba,
a kis zenész művész lelke
sincs letéve talonba.

Talpuk alá szól a dallam,
hangyák népe erre lép.
Katonásan, libasorban -
Mind igyekvő és derék!

Hangyabolyban kamra telik -
tücsökéknél üres még...
Ha eljön a téli móka,
kevés lesz az ügyesség!

Vajon a sok hangya amott
gondol-e rá néha majd?
Vagy feledik, hisz magának
kereste meg ezt a bajt?!

Ej, de jó volt munka közben
hallgatni a szép zenét!
S mily' macerás gyógyítgatni
tücsökgyomor száz sebét...

Bárhogy is van, tudjuk régről,
bosszút nem áll a tücsök,
jövő nyáron újra húzza,
s a hangya mind ott nyüzsög.

Semmi sem új a Nap alatt,
ismétlődnek a dolgok:
Kinek tiszta s jó a szíve,
holnap is csak az boldog.

2018. január 7.

Falkavezér

Kisegér, ha macska nyávog,
azt hiszi, hogy oroszlánok.
Remeg farka, foga csattog,
szélsebesen hazapattog.

Benn, a lyukban nagylegény ő,
s mint csatából visszatérő,
kihirdeti, hogy az egér
macskák közt is falkavezér!

A macskahang, ha elcsitul,
többi egér is felvidul.
Kirohannak az odúból,
nem tudnak új háborúról...

Mert a macska, ha szemfüles,
a kisegér nem túl ügyes.
Hátukra csap éles karma,
mintha játszani akarna.

De a karom hegyes nagyon,
azért jajdul fel e dalom...
Ha beakad egérhátba,
nem szabadul, aki pácba'!

Egérvadász macska, bizony,
hogyha itt van, nagy az iszony.
De nem mindig elég ügyes.
Nézd, a mancsa most is üres.

2017. december 5.