Gyereksarok

Ismertető
stapi•  2018. szeptember 22. 19:29

A túlélő szarvasbogár

A túlélő szarvasbogár

 

 

              Volt egyszer egy erdő, benne sokféle állattal, bogarakkal, lepkékkel, meg még ki tudja, mennyi csodával. Mert bizony az élet maga is egy nagy csoda.

 

Történt egyszer, hogy a pagony gazdája elrendelte, hogy ki kell takarítani minden „szemetet“ a rengetegből. Így aztán hozzákezdtek a munkások, és kaszáltak, csákányoztak, fűrészeltek, meg sok más szerszámot használva kihordtak a fák közül füvet, bokrot, meg kiszáradt, kidőlt, korhadásnak indult fát.

 

Hát bizony ezt nem tették jól, mint az később kiderült, mert az ilyen korhadó fákból élnek, étkeznek a szarvasbogarak. Amint elfogyott az életterük, hamarosan elpusztultak. Csak egy valahogyan ott felejtett kis korhadó tuskóban menekült meg egy család. Sajnos az a kis tuskó kevésnek bizonyult az egész családnak, hát azok is elpusztultak. Csak egy kicsi, de ügyes és bátor bogárka menekült meg, mert ő már korábban elindult világot látni, hátha találna egy másik tuskót, ahol élhetnének.

 

Amint ment, mendegélt, észrevette őt egy erdész, aki már tudta, hogy mivel jár egy ilyen erdőtakarítás, és felvette őt a földről, ahová leszállt pihenni. Betette egy dobozba és magával vitte. Szegény szarvasbogár azt hitte, itt a vég, megette őt egy óriás valami, de aztán megint fény jelent meg a dobozban, és az erdész letette őt egy korhadt fára, és elkezdett beszélni hozzá.

 

              – Na, kis bogárka, itt eléldegélhetsz. Még társakat is találsz, mert ezt az erdőt nem olyan módon kezeljük, mint ahonnan te jöttél. Itt minden megvan, ami az élethez kell. Az a másik meg hamarosan megbetegszik, aztán vághatják ki az összes fát. Butaságot csináltak, hogy kitakarították.

 

              A kis feketeség meg örömében úgy elröppent, hogy csakúgy zúgott, amerre ment. Talán még most is repül, ha közben le nem szállt egy másik szarvasbogárral házasságot kötni.

 

 

2018. szeptember 22.

stapi•  2018. szeptember 19. 12:30

Bükk makk

Bükk makk

Koppan a koppos kipi-kopi makk,
zakkan a zörgő ziki-zoki zakk.
Csörren a földön, csiri-csuri csörr,
bácsi ha halmoz, telik a vödör.

Jó a malacnak, ha a papa hoz,
roppan a bükk makk, ahogy falatoz'.
Rágja az ólban, ide-oda jár,
gazdi szemétől kerekedik ám!

Jaj, kicsi disznó, nem a sok a jó!
Nem tudod, édes, mi is a való.
Gazda szemében te vagy a kaja,
kés a kezében, s nagy a kacaja...

2018. szeptember 18.

stapi•  2018. szeptember 5. 12:07

Macska - egér paktum

Macska - egér paktum

Kicsi egér berzenkedett,
a macskához becsengetett.
Kifogását vitte ölben,
el is magyarázta bölcsen:

Macska úr, ha lenne szíves...
Kapcsolatunk nem túl díszes.
Szeretnék egy kis kedvezményt,
s elzárni a következményt.

Ha lehetnénk barátok is,
mért lennénk mi Buta Boris?
Legyen köztünk oly szerződés,
hogy múljék el a vesződés.

Macskabajusz kettőt rándult,
szeme keskeny résén bámult:
Legyen hát, s mert szépen kéred,
a harcoknak vessünk véget.

Ígérem, hogy nem bántalak,
sőt, tálamban várnak javak!
Ha naponta abból eszel,
ellenségem sosem leszel.

Kicsi egér, a kis virgonc,
úgy látszik, még nagyon ifjonc...
Aláírta a szerződést,
hogy lezárja a vergődést.

Ment a dolog, jó volt sora,
a harcoknak elült pora.
Nap nap után együtt ettek,
össze talán sosem vesztek...

Egyszer aztán a vén macska
a sok tejet csak megunta.
Mit gondoltok, mire vágyott?
Gyorsan egérhúsra váltott!

A szerződés hiába volt,
eltakarta egy tintafolt.
Biz', ki gyönge, s békét akar,
jobb, ha nagyot sosem zavar.

Az étkezés komoly dolog,
aki éhes, könnyen morog.
De ha kicsi, mint az egér,
nem lehet ily' bárgyú, s ledér!

A hatalom árnyékában
elúszik a sodró árban,
s egy óvatlan, szörnyű percben
macska fogán landol csendben!

Hiába hát ilyen paktum,
ez csak talmi fotóalbum.
Ki a macskát szépnek látja,
várhatja, hogy lesújt bárdja!

2018. szeptember 5.

stapi•  2018. augusztus 28. 13:24

Laposka bemutatja a gőzmozdonyt

Laposka bemutatja a gőzmozdonyt

 

 

              Kedves Gyerekek, eljöttem hozzátok újból. Hiszen megígértem, hogy alkalomadtán megismertetem veletek a gőzmozdonyt, amit az előző mesémben említettem. Itt az alkalom, hogy bemutassalak titeket egymásnak. Tudjátok, mit találtam ki? Nem kell elmennünk sehová. Csak csukjátok be a szemeiteket és hallgassátok a leírásomat. Amit mondok, azt képzeljétek el, és rögtön úgy érzitek majd, mintha a helyszínen lennétek. Én már tapasztaltam ilyet, amikor az anyukám mesélt... :)

 

              Egy alkalommal a gazdám utazni akart. Ez még akkor volt, amikor többször voltam megtöltve pénzzel, mint mostanában. Akkoriban még nem diesel- meg villanyvonatok jártak a síneken, hanem gőzmozdonyok húzták a kocsikat. Tudjátok, abban volt egy kazán, amit szénnel fűtöttek, amitől a víz felforrt és gőzzé alakult. Az így előállított gőz nagy nyomása adta az energiát, erőt ahhoz, hogy menni tudjon, gurulni a síneken, és ily módon elvontatni sok-sok vagont, amiben emberek ültek, vagy esetleg valami más teherrel volt megrakva. Jó volt vele utazni, csak az volt a baj, hogy nagyon füstölt, ezért szennyezte a levegőt, károsította a környezetet.

 

De azért én szerettem utazni, ha a gazdi elvitt magával. És miért ne vitt volna, ha egyszer az utazáshoz pénz kell, azt meg bennem tartotta már akkor is? Nemigen láttam semmit, mert a zsebében vagy a táskájában tartott, de annál többet hallottam!

 

Nagyon szerettem hallgatni a mozdony csühögését, mert amikor a gőznyomás túl nagy volt, akkor a biztonsági szelep kiengedett valamennyit a gőzből, hogy fel ne robbanjon a kazán, és az úgy hangzott, mint amikor a kismacska vagy a sündisznó fúj, csak sokkal hangosabb volt. Meg amikor indult, akkor a dugattyúk hengerébe áramló, majd onnan távozó gőz valami ilyen hangot hallatott: cssss-hu-hu, cssss-hu-hu, és ez egyre gyorsabb tempóban történt, ahogy nőtt a sebességünk.

              A kerekek pedig... Ajaj, azok úgy zakatoltak, mint a gólya kelepelése, csak egy kissé szakaszosabban: ta-ta-ta-ta – ta-ta-ta-ta – ta-ta-ta-ta – ta-ta-ta-ta... Mert a sínek minden toldásánál zökkent egyet a sok kerék, és az ilyen hangokat adott. Néha az emberek kinyitották az ablakokat, és akkor még erősebben hallhattam. Persze ez nem tetszett minden utasnak, mert ha mindkét oldalon kinyitották, akkor huzat lett. Néha szóltak is egymásnak, hogy legalább az egyik oldalon csukják be...

 

Na, de a legérdekesebb a mozdony vezetőfülkéje volt. Egyszer a gazdám fűtőként kapott állást, és egy alkalommal, amikor kiestem a zsebéből – és egy ideig nem vette észre – mindent láttam, és kifigyeltem, hogy mi folyik ott. Egy rövid nyelű lapáttal szenet dobált egy szűk nyíláson át a vöröses-sárgán izzó parázsra. Úgy terítette el a szenet, hogy lehetőleg ne egymásra, hanem egymás mellé kerüljenek, mert úgy tökéletesebben tudott elégni, és nem is füstölt annyira. Amikor eleget dobott a tűzre, becsukta az ajtaját. Ami szén közben elpotyogott, azt visszalapátolta a helyére, hogy valamennyire rend legyen.

 

A mozdonyvezető bácsi pedig mindenféle karokat tologatott hol erre, hol arra, attól föggően, milyen gyorsan akart menni. Az sem mindegy, hogy előre vagy hátra kell menni, mert más-más irányba kell elfordítani őket.

              De tudjátok, mi a legviccesebb? Hogy mind a ketten – de leginkább a gazdám – csupa szénpor volt, még az arcuk is. Úgy néztek ki, mint a kéményseprők. (Ha nem tudjátok, hogy azok mit csinálnak, talán róluk is írok valamikor egy mesét.) De azért kicsit irigyeltem őket, mert ők sokszor kinéztek az ablakon, és így láthatták a gyönyörű tájakat, amiken keresztül vezették a vonatot.

 

              De most elköszönök, mert jön a gazdi, és valahová elmegyünk. Mert ugye tudjátok, hogy mi mindenhová együtt járunk? Sziasztok. Legyetek jók – és kedvesek mindenkivel!

 

2018. augusztus 24.

stapi•  2018. augusztus 26. 20:23

Laposka kalandokba keveredik

Laposka kalandokba keveredik

 

 

            Kedves Gyerekek! Eljöttem újra hozzátok, mert megígértem, hogy alkalom adtán elmesélem, hogyan akartak elvenni a gazdámtól, akivel épp a bankba mentünk. Meghallgattok? Igen? Akkor legyetek nagyon csendben, és figyeljetek!

 

A gazdám elvitt engem magával a bankba, hogy befizesse az adósságát. Naná, hogy elvitt, hiszen bennem tartotta a pénzt. Most kivételesen olyan dagadt voltam, hogy majd’ kicsattantam. (Aki az előzményeket nem ismeri, az hallgassa vagy olvassa el a Laposka örül című mesét.)

 

Na, szóval a gazdám zsebében zötykölődtem, ami nem volt túl kellemes, de hát egy ilyen kedves emberért mindent megtesz egy pénztárca, nem igaz? Így hát tűrtem, tűrtem, és nem is gondoltam, hogy ez még csak a kezdet. Mert egyszer csak azt vettem észre, hogy egy kéz tapogat, markolász, és megismertem, hogy ez nem a gazdám keze. Ahogy csak tudtam, odalapultam a gazdim oldalához, pedig ez tele hassal egyáltalán nem könnyű.

 

Szerencsére ő is észrevette a mozgolódást, és futásnak eredt. A kéz kicsusszant a zsebből, de hallottam, hogy szalad utánunk valaki. Abban a sötétben nem lehet látni semmit, hát a megérzésemre hagyatkoztam. Éreztem, hogy valami zegzugos utcákba, sikátorokba fut be a gazdi, így próbálva kicselezni a tolvajt, aki ki akart csenni a zsebéből. Végre aztán már nem hallottam a lépteket mögöttünk, a gazdám is lelassított, majd megállt, hogy kifújja magát. Szegény úgy szuszogott, mint egy gőzmozdony. (Ja, ti nem is tudjátok, hogy mi az? Na, majd egyszer talán bemutatlak titeket egymásnak.)

 

Miután a gazdám kipihente magát a futásból eredő traumától, én meg a zötyögéstől, elindultunk, és nemsokára beértünk a bankba. Ott bizony elég unalmas volt, mert mindenféle papírt kellett neki kitöltenie; egyik ablaktól vándoroltunk a másikhoz, de végül sikeresen lezárult az akció, és elindultunk haza.

 

Ilyen nyugodt, jóleső utam már rég volt. Talán csak akkor régen, amikor még többször voltam tele, mint üres. Ligetek, tavak, patakok mentén sétáltunk, élveztük az üdítő, víz- és virágillatú levegőt; és a gazdám sűrűn elővett és nézegetett. Én meg csodálkoztam, hogy most nem olyan gondterhelt az arca, mint az utóbbi időben legtöbbször. Pedig már megint üres volt a hasam. Ki érti ezt?... Talán sohasem fogom kiismerni az emberi lelket. De majd Ti megteszitek helyettem, ha felnőttök.

 

            Nos, gyerkőcök, hát ilyen kalandokban volt részünk nem túl régen. Nagyon vigyázzatok, hogy ha az utcán jártok, és van nálatok pénztárca vagy más érték, a zsebetek legyen jól bezárva! Ha táskát visztek, arra is legyen gondotok, hogy csukva legyen, és ne lehessen könnyen kinyitni!

 

További szép és játékos napot kívánok Nektek!

 

 

2018. augusztus 23.