Gyereksarok

Gyereklocsi

Szia néni, a kezemben
kölnisüveg lapul.
Szorongatom, míg egyedül
locsolni megtanul.

Addig-addig tanítgatom,
míg fejeden haj lesz,
vagy ameddig a zsebembe
a két kezed pénzt tesz.

Jöhet mellé egy kis csoki,
elfogadom azt is,
majd a nyuszi vigyáz reá,
még ha itt maraszt is.

Csokiból van ő is, tudom,
de segít sorolni,
hogy a falu melyik végén,
kit kell meglocsolni.

Így jutottam hozzád is el,
hajolj hát le hozzám,
hadd tanuljon ez az üveg
locsolni e portán.

Majd ha eljön az az idő,
hogy elfog a szégyen,
őt küldöm el a csokikért,
hogy elhozza nékem.

2018. március 27.

Bogyó és Babóca
(Liga alapítás)

Bogyó és Babóca
mesébe ragadva;
előttük szamóca,
leszedik matatva.

Meséből mesébe,
kezükben vándorbot...
Mit kapnak cserébe?
Mesélő reformot!

Bogyó és Babóca
mesébe ragadva;
mögöttük galóca...
Le vannak maradva!

Meséből mesébe
vándorló barátok,
egyikük zsebébe'
vásári bazárok;

Bogyó és Babóca
mendegél előre,
előttük a lóca,
kitéve mezőre...

Meséből mesébe
így ülnek le rája,
'ki ül le elébe,
tátva lesz a szája.

Bogyó és babóca
üldögél hiába,
szembe jön Kabóca,
belép e ligába.

Meséből mesébe
így kerül e hármas...
Vágjuk el felébe,
s elmegy a félhármas.

2017. december 6.

Ürge, bürge – zűrbe tűnve

Gyűjtöget a fürge ürge,

vámolja a parasztot.

A paraszt meg - és a bürge -

majszolja a barackot.

Bár a bürge nem szereti,

elfogyasztja boldogan,

ha a szamár nem vezeti

legelőre pontosan.

Itt a vetés, búza érik,

integet a csűr felé,

de ürgének sosem mérik

nagy lapáttal űr elé.

Azért ürge, - tudom én jól -

mert az űrben lakik ő,

s minden egyes százalékról

nagy tudású könyvelő.

Elveszi a búzavámot,

űrbe hordja télire,

mert az ürge téli álmot

nem állíthat élire.

Ám a bürge, - ne feledjük -

gyapjáért becsülendő,

mégis, - vélem - ha etetjük,

megtelik az űrbendő.

Ezért aztán a búzáért

óriási hajsza lesz,

és a paraszt - ha nem másért -

érte mindent visszavesz.

Hozza vedrét csurig vízzel,

önti, önti, míg tele,

s lesz neki egy vizes kvízzel

nyakon csípett ügyfele.

Azután a lenti űrből

felhozza a jó magot,

és az ürge e nagy zűrből

okulhat egy jó nagyot.

De a bürge zűrbe tűnve

sem jó tempót ütemez,

mert e zűrös űrbe ülve,

a bográcsból tünedez'.

***

Mielőtt ez ürgemesét

elhinnétek szótlanul,

e költőnek józan eszét

vizsgáljátok sótlanul.

Mert az ürge sose vámol,

nem gyűjt magot télire,

csak az álma, amit tárol,

fagyos napok végire.

Így tehát az éhes bürge

álla szépen felkopna,

s ettől aztán eme ügyre

a bográcsban sem volna.

Más a bűnös a vám tájon,

a tolvaj itt a hörcsög!

Ő az aki mindenáron

csomó búzát beszörcsög!

De mit tegyen e kis költő,

ha csak így tud rímelni...

Csak így bírt egy hátultöltő

fűzfaverset mímelni!

2017. december 1.

Hízott liba

Gőgös Gúnár Gedeonnak
csont és bőr a párja,
úgy látszik, hogy holnapután
már a végét járja.

Szalad ide, szalad oda,
észvesztően gágog,
átrepüli oda-vissza,
bármily nagy az árok.

"Orvost ide, mentő-koptert,
halálán a párom!
Ha elviszik más faluba,
én már azt se bánom!"

Mire ez a ribillió? -
a gazdasszony szétnéz,
libamamát jól kitömni
viszi, mint a szélvész.

"Ne félj semmit, aranyoskám,
csak szedd össze magad!
Gőgös Gúnár Gedeonnak
szeme is felakad,

ha meglát egy hónap múlva,
s meg se ismer téged;
megkönnyebbül hogyha látja,
elkerült a végzet.

Átköltözöl a konyhába,
lesz sok zsíros falat,
májad, combod, és a melled
a tepsiben dagad."

Szegény liba örömében
elhagyja a tornát,
vénségére a jó Isten
felvitte a dolgát.

2017. november 25.

Finom falatok

Erre gurul a dió,
erre meg a mogyoró.
Ha elgurul, felveszem,
összetöröm, megeszem.

Alma, dió, mogyoró...
Édes sütibe való.
Diós lepény, mézescsók,
ropogósak, jaj, de jók.

Tojáshabbal megkenik,
a tálcára úgy teszik.
Ezüst színű darabok,
vendégváró falatok...

Erre gurul a dió,
most derül ki, mi a jó!
Hogy földre ne essenek,
pár darabot elcsenek.

2017. november 13.