Gyereksarok

Kisember

 

 

              Egyszer volt, hol nem volt, még a mesém meg sem volt, született egy gyermek.

 

Nőtt, növekedett, de akármennyit evett, nem tudott úgy megnőni, mint a társai. Folyton nevettek rajta, így aztán még az a kis étvágya is elment, ami azelőtt volt. Nem is nőtt meg szerencsétlen, olyan volt, mint egy törpe. Már felnőtt volt, de még mindig kicsi.

 

Csúfolták, hogy „kettéfűrészelt törpe“, meg hogy „picigyerek“, de végül a „Kisember“ gúnynév maradt rajta. Nemigen foglalkozott vele, tűrte zokszó nélkül, mert már régen rájött, hogy ha nem szól semmit, hamarabb abbahagyják a csipkelődést.

 

              Egyszer Kisember valami újat talált ki. A horgászásnak valami olyan fortélyát, amit csak ő tudott, és nem is árulta el senkinek, hogy mi az. Akárhova és akármikor ment horgászni, ő mindig fogott elég halat, és ráadásul mind nagyok voltak, egyet sem kellett soha visszadobni a mérete miatt.

 

Na, irigyelte is mindenki! A rosszindulat végigsepert a településen, és kisütötték, hogy csakis valami varázslás eredménye lehet, talán ő maga is varázsló – vagy ami még valószínűbb, hogy lepaktált az ördöggel! Úgy mondták: „...eladta neki a lelkét!“ Minden alkalmat megragadtak, hogy bosszantsák, folyton kitoltak vele valahogy.

 

Na, egyszer aztán megelégelte a dolgot, és egy éjjel annyi halat fogott, hogy az egész falunak elég volt. Minden kapuba letett az ott lakók létszámának megfelelő darabot, aztán eltűnt a faluból...

 

 

...Néhány év elteltével újra megjelent annyi pénzzel, hogy az egész községben mindenki jómódú lett az adományától. Hej, volt is nagy öröm, senki sem csúfolta, előkelő helyet biztosítottak neki a gyűléseiken, a színházban, és persze bármilyen összejövetelen.

 

Csak hát a pénz fogyóeszköz. Lassacskán azon vették észre magukat, hogy újra szegények, mert senki sem ment dolgozni. Azt hitték, majd a Kisember folyton gondoskodik róluk. Mikor aztán rájöttek, hogy csak egyszeri alkalom volt, hogy így meggazdagította őket, fellázadtak ellene. Újra csúfolták, zaklatták, majd a végén már el is zavarták a falujukból, de még a határából is.

 

              Amikor legközelebb meglátták, rettenetesen elcsodálkoztak, de meg is rémültek rendesen, minden ízükben reszketni kezdtek! Egy aranyozott hintón érkezett, és korona volt a fején, a kezében pedig országalma és jogar. Testét palást fedte.

 

 

2019. április 23.

A kotnyúl

Egy húsvéti képeslap alá

 

Fehér nyúl a kiskertemben

kotkodálva kotlott...

Nem is értem, talán bizony

csak az eszem bomlott?

 

Húsvéthétfő délután volt,

virágnyitó napfény,

nyulambulam hátán mégis

hurkázott a nagy prém.

 

Kiosontam, lopakodtam,

hogy mögé kerülnék...

Dobogott a vén ketyegőm,

nagy volt a feszültség!

 

Végül is a talpam alatt

megcsikordult egy kő -

A kotnyúlnak ennyi elég,

kagylózni kezdett ő.

 

Tapsi füle ágasával

elszelelt az szépen,

nyuszitojás garmadára

így leltem a képen.

---

(Hogyha valós mese lenne,

mi történne eztán?

Ráülnék a tojásokra,

s kikölteném szerdán!)

 

2019. április 22.

Tojáshordás

 

Tojáshordást vállalnák én,

de nincs szekerem.

Várjanak a gyerekek, míg

összeszerelem?

 

Túl macerás lenne talán,

s nem kivihető,

hisz a tojás azonnal kell,

ha már ehető.

 

Színezékkel, vagy anélkül,

szendvicsre kerül;

hogyha sok van, a szagától

nyulam elterül!

 

Pedig ő a tojáspostás,

ő dugdossa el...

De ájultan, kérem szépen,

hogy juttassa el?

 

Így hát muszáj segítenem

a két kezemmel,

ölbe veszem a nyulamat

nagy türelemmel!

 

Körbeviszem az udvaron,

ő meg lerakja,

így leszek a tojáshordók

örökös tagja.

 

2019. április 15.

Cicamica

 

Szőrös, karmos állat ő,

szeme mint a drágakő!

Játszik vele Katica:

ő lenne a kiscica.

 

Cica farka tekereg,

ha meghúzzuk, nyekereg!

Vigyázz vele, karmol ám,

ugrik által a szobán!

 

Cicamica dorombol,

minden rendet lerombol.

A szobában nagy király,

vészes vele a viszály!

 

Ha békésen szunyókál,

csendesebb az ufónál.

Ám ha ijedt, domború!

Hátára nő a ború.

 

2019. április 12.

Rohanó tavasz

 

Feléledt a szép természet,

rügyet bont a fák sora,

ezernyi méh gyűjt már mézet,

hull virágpor zápora.

 

Emlék már csak a hóvirág,

de a kiskert csodaszép,

húsvétra vár minden diák,

s egykettőre odalép,

 

'hol az illat tömény, csalfa,

zsebben hordott adalék...

Fiúk viszik, s ezt meghallva

lányoknál sincs haladék:

 

tojásfestés, na meg nasi,

melegszendvics, édesség...

Jön a sok-sok ifjú pasi,

locsolás meg élcesség!

 

De az ünnep tovasuhan,

emelkednek májusfák,

anyák napja is elzuhan,

mint kivágott cédrusfák.

 

Elmúlik a tavasz... Nem baj!

Helyébe lép majd a nyár.

Kivirul az árvalányhaj –

 

Tavasz végén ő a sztár!

 

2019. április 3.