A Nagy Gilisznyuszi

stapi•  2018. június 27. 10:58

A Nagy Gilisznyuszi

 

Hogy hol volt, hol nem volt, én azt el nem árulom, mert talán még én magam sem tudom, de az biztos, hogy volt egyszer egy kisnyúl.

 

Ahogy minden normális embergyerek szeretne nagy lenni, úgy ez a kisnyúl is szeretett volna óriás lenni, és így ábrándozott:

 

              – Hej, ha nagyobb lehetnék! A felhőkbe mehetnék. Két nagy lábam repítene, nyuszi szívem hevítene, s nem volna itt olyan bokor, ami alatt róka kotor! Mert az erőm olyan volna, minden mese rólam szólna!

 

Ahogy így morfondírozott, egyszer csak meglátott egy földigilisztát. Épp kibújt a földből, és ahogy mászott előre, - vagy hátra? Ki tudja, melyik a giliszta eleje... - hol vastag volt és rövid, hol meg hosszú és vékony. Ezen aztán úgy elcsodálkozott, hogy a két füle három felé állt. Némi töprengés után úgy hazarohant, hogy csak úgy porzott – volna az út utána, ha nem éppen előtte esett volna egy kis eső, aminek a hatására a giliszta is előbújt a fellazult földből.

 

              – Anyu! Anyu! – kiáltozta, ahogy hazaért. – Gilisztanyúl akarok lenni!

 

Amikor anyukája meghallotta, összecsapta a kezét és szörnyűlködve mondta:

 

              – Gi-lisz-ta-nyúúúl??? Ki hallott már ilyet? Verd ki ezt az ostobaságot a fejedből, nehogy nekem kelljen, mert abba belenyuszódsz! – és fejcsóválva tette a dolgát tovább.

 

 

              De bizony a mi kis nyuszikánk nem hagyta abba a töprengést. Egyszer aztán meghallotta, hogy az erdőben szerepelni fog a Főerdei Nyúlcirkusz, hát elment oda tanácsot kérni. Az igazgató egy ráncos, hamuszürke, vén nyúl volt. Mikor meghallgatta a kívánságot, megvakarta a füle tövét, és elgondolkodva mormogta:

 

              – Hiszen jól van, no... Annyi mindent megoldottam már, tán csak menni fog ez is...

 

És a kisnyúl ott maradt a társulatnál és szorgalmasan gyakorolt. Mire eljött a következő évad, már ő is fellépett A Nagy Gilisznyuszi néven. (Az otthoniak meg már elsiratták, hogy elveszett, bizonyára felfalta a róka vagy a farkas...)

 

Hogy bánatukat oltogassák, vigasztalódjanak, elmentek a legelső előadásra, amit az erdő közepén lévő tisztáson felállított óriási sátorban tartottak meg. Ekkora sátrat még nem láttak, pedig már megették a répájuk javát. De ez még semmi, mert a fő attrakció olyan benyomást tett rájuk, hogy borsódzott a hátuk, minden szőrszál felágaskodott rajta. Mert amit láttak, az minden képzeletet meghalad.

 

           Pergett a dob, harsogtak a trombiták (ehhez a cirkusz afrikából hozatott elefántokat), és bevonult tarka ruhában valaki, aki nyúl is volt meg nem is, giliszta is meg nem is, de olyan ismerősnek tűnt a szülők és a testvérek számára, hogy csak a szájukat tátották. És akkor kezdetét vette a műsorszám:

 

           Ez a tarkaruhás valaki elkezdett nyújtózkodni, és a végén akkorára nyúlt, hogy csak azért nem érte el a mennyezetet, mert az a cirkuszban nincs, és olyan vékony lett (majdnem), mint egy harmatgiliszta. A derekát megtekergette, füleivel legyezte a bokáját, meg sok más különleges dolgot bemutatott, majd újra visszazsugorodott és nyúlnyira vastagodott. A füleit meg úgy forgatta, mintha legalábbis elsőosztályú kardvívó lenne. Végül egy nagy hármas-csavart szaltót ugrott, és meghajolt.

 

Ja, majdnem elfelejtettem, hogy a nagy zenebonára még a giliszták is kíváncsian dugták ki fejüket(?) a földből, és a látványtól úgy megdöbbentek, hogy alig fértek vissza a lyukakba, ahonnan előmerészkedtek.

 

Nos, ahogy meghajolt, és kezdetét vette a közönség tapsa, A Nagy Gilisznyuszi ledobta az álarcát, és még jobban meghajolt. Na, ekkor lett csak igazán nagy ricsaj a sátorban! Hiszen mindnyájan ismerték, és már gondolatban el is temették, hát persze, hogy megörültek, hogy újra láthatják – különösen a szülők és testvérek voltak meghatva, rohantak a porondra megölelgetni a mi kisnyuszinkat – aki immár nem kicsi.

 

           Nos, eddig tartott a mese, de a tanulság csak most jön: mert aki ki tud tartani álmai mellett, és szorgalmasan gyakorol, az azt is meg tudja tanulni, amit mások elképzelhetetlennek tartanak. Vigyétek hát ezt a tanulságot magatokkal, és alkalmazzátok, amikor szükségetek lesz rá.

 

2018. június 27.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

stapi2018. június 28. 16:10

@szederfalu: @magdus: Köszönöm szépen, hogy elolvastátok! :)

magdus2018. június 27. 19:59

Valóban egyedi és tanulságos.

szederfalu2018. június 27. 19:53

Aranyos mese, tanulsággal. Ez kell a kölyköknek 😊

stapi2018. június 27. 19:37

@Mikijozsa: Köszönöm szépen, kedves Miklós! Nem tudom, mások mit szólnak hozzá... Főleg a gyerekek véleménye érdekelne, hogy ne írjak több hülyeséget. :)

Mikijozsa2018. június 27. 12:54

érdekes mese, igazán egyedi - tetszett