A megmenekült kisgerle

stapi•  2018. szeptember 27. 16:56

A megmenekült kisgerle

 

 

              Hogy hol volt, hol nem volt, nem árulhatom el senkinek. Na jó, nektek azért megsúgom, hogy egy faluban, egy háznak a csodaszép kertjében volt, ott esett meg e történet, ott ettem én a körtémet.

 

Ebben az udvarban olyan szép fák voltak, hogy a csodájára jártak közelről és távolról egyaránt. Az egyik ilyen fára egy gerlepár rakott fészket. Ez a fa alacsony volt, és a lakók sokat járkáltak alatta, ezért nagy csoda, hogy épp oda fészkeltek. Úgy látszik, megbíztak a ház lakóiban.

 

Egy szép napon kikeltek a kicsi gerlicék, és a szüleik mindkettejüket szorgalmasan ellátták élelemmel, így aztán egykettőre megnőttek. A lakók kíváncsian várták, hogy mikor repülnek már ki. A papa is ott kíváncsiskodott, és véletlenül meglökte a vékony törzsű fát, amitől az vagy 10 cm-re kilengett. Ettől a váratlan eseménytől a két kicsi úgy megijedt, hogy kirepültek a fészekből. Egyik erre, másik arra... De mivel még nem tanulták meg, hogyan kell használni a szárnyaikat, hamar a földön találták magukat.

 

Hej, a papa megijedt, azt se tudta, hová kapjon! De aztán megemberelte magát, és a hozzá legközelebb lévőt gyorsan megfogta, és visszatette a fészekbe. A másikat keresni kellett, mert távolabb sikerült neki repülni. Őt az unoka találta meg, és odaadta apukájának, aki visszatette a fészekbe, de ettől a mozdulattól a már fészekben lévő ijedtében megint kirepült. Egyenesen a kutyák udvarába!

 

Jaj, jaj, most mi lesz? Aki csak élt és mozgott, mind elkezdett kiabálni a kutyákra, hogy ne bántsák! Az idősebb kutya szót fogadott, és elsomfordált, de a fiatal azon nyomban a szájába vette.

 

              – Na, most vége! – kiáltotta a papa, a gazdasszony meg a kutyára kiabált, hogy:

              – Engeded el?!

 

És képzeljétek el, azonnal letette a földre, és csak az orrával döfködte. Próbált vele játszani. Szegény kismadár meg se mert mozdulni, csak pislogott aprócska szemeivel. A papa hamar ott termett, és felvette a földről a rémült jószágot. Szegénynek olyan gyorsan dobogott a pici szíve, ahogy csak tudott. Bizonyára nagyon megijedt, de hála Istennek, nem volt semmi baja. Aztán átadta a gazdának, és az nagyon óvatosan belerakta a fészekbe, ahonnan már egyik sem repült ki.

 

              A történtek után a harmadik nap reggelén aztán eltűntek a fészekből. Bizonyára addigra már megerősödtek annyira, hogy önálló életet éljenek, és elköltöztek valahová. Azóta eltelt vagy két hónap, és most újra ülnek a szülők a fészekben. Talán már ki is keltek az új kisgerlék. Majd kilesem őket, ha sikerül. Jó lesz?

 

 

2018. szeptember 27.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

stapi2018. szeptember 28. 17:31

@Mikijozsa: Kedves Barátom, köszönöm szépen a látogatást és a kedves szavakat! Te tartod még bennem a lelket. :)

Mikijozsa2018. szeptember 28. 14:36

ó én is neveltem fel sok gerlefiókát, szép történetet írtál, tetszett