Gyerekplacc

Az én gyermekemnek a piros pont semmi

ő bizony feketét akar hazahozni.

Kicsi buksijában ugyan mit gondolhat,

hogy a rossz feketét várja jutalomnak.

 

Tanár néni előtt ismert e probléma,

így a fekete pont nem ér nálunk célba,

mert az én kisfiam hiába tesz bármit,

bizony a füzetbe nem kap ő már semmit.

 

Csillagok, pirosak, sorakoznak szépen,

egymást váltogatva a füzetben szélen,

de a rút fekete csak nem akar jönni,

így a ki buksiját mindig azon töri.

 

Bizony képzeljétek sikerült is neki,

hogy a fekete pont őt se kerülje ki,

összefirkált órán egy egész füzetet,

s nagy örömmel hozta, a fekete pettyet.

Patak parton horgász matat,

vizet kémlel, halat kutat.

Úszó vízben, bot a kézbe'

halászlé lesz ma ebédre.

 

Hiába vár parton állva,

Vetkőzve ingre, gatyára,

Halacskák ma biz nem kapnak,

fázva a mélyben maradnak.

 

Víz ha csobban, uszony csillan,

mérgétől a szeme villan,

kalapját a földre csapja,

hallal nem lesz ma már baja.

 

Üres hálóval és kézzel,

bandukol ő nagy merészen.

Kapuban az asszony várja,

kenyér lesz ma vacsorára.

Ahogy kinn szaladtam, a virágos réten,

kicsiny pillangókat vidáman figyeltem,

hozzám szállt az egyik, s csöndesen azt súgta,

ha elfelejteném, ma van Anyák napja.

 

Az édesanyámnak ne legyen ma búja,

drága kis gyermeke karjaiba bújva,

csókolja az arcát, s köszöntőjét fújja.

 

Köszöntse a napfény, csókolja a szellő,

takarja be kezét puha bárányfelhő.

A virág a réten, most mind neki nyíljon,

szivárvány az égen, szép utat mutasson.

 

Kerülje a bánat, csak öröm mi érje,

és mi szép emlék volt, az jusson eszébe,

ezt kívánja neki kicsi szeme fénye.

(Tudom, kicsit még korai, de most jött az ihlet! :))

Tik-tak-tik-tak jár az óra

lépeget a mutatója.

A kicsi nehezen halad,

egy nap, biz' csak kétszer arat,

 

De a nagy, az frissen futva,

huszonnégyszer fordul újra,

minden számra duplán lépve,

keringőt lejt körről, körre.

 

Szabályosan lépegetve,

bizony percnyit sem pihenve,

ugranak ők, számról számra,

kis mutató, meg a párja.