Gyerekplacc

Hogyan írjunk gyerekverset?

 

A gyermekvers 

- könnyen tanulható, egyszerű, érthető

- könnyen szavalható, ritmusos, jó zeneiségű

- rímelő, nyelvileg kifejező,

- megjegyezhető, egyszerű, érthető szavakból áll,

- nem túl hosszú,

- valamihez kötődő, vizuális élménnyel társítható, (mozgással, hanghordozással megjeleníthető a szöveg)

- valamit magyarázó, 

- új ismeretet adó,

- figyelemfelkeltő,

- használható játékokhoz,

- vannak benne visszatérő sorok,

- legyen színes a történet, de még mindig életszerű.

 

Figyeljünk arra, hogy mindig a gyerek testi és szellemi fejlettségi szintjének megfelelő verset válasszunk.

Mindig tudjuk, hogy milyen korosztálynak írjuk a verset, és mi a célunk a verssel.

 

Cél lehet:

- mozgásfejlesztés (verssel kísért játékok)

- beszédfejlesztés (nyelvtörők, mondókák)

- új ismeretátadás (természet, környezet bemutatása)

- figyelemelterelés

 

Persze ez korántsem jelenti azt, hogy minden kitételnek meg kell felelnie. 

 

Nem a jól összehozott szókép és alliteráció a fontos, hanem hogy a gyermek szórakoztatónak találja.

A gyerekversek legjobb kritikusa a gyerek. Ha könnyen megtanulja, és szereti játék közben mondogatni, akkor a vers jó, ha napok alatt is csak nehezen tanulja meg, akkor vagy a vers nem jó, vagy nem választottunk a korosztálynak, és tudásának megfelelőt. 

 

Erről egy saját példa: 

Kisfiam kívülről fújja az "Itt van az ősz, itt van újra" verset, majdnem végig, de a tanító néni által feladott pár soros gyermekverset 1 hét alatt nem sikerült megtanulnia, amely ez volt:

 

Év

 

Tavasz, nyár, ősz, tél

Év múlik, évet ér,

Egymást űzi négy testvér!

Egymást űzik, kergetik,

De el soha nem érhetik!

 

Víg tavasz virágöntő,

Koszorús nyár, kalászdöntő,

Az ősz gyümölcsérlelő,

A tél havat terelő!

 

Vajon miért?

 

A gyerekversek legkiválóbb művelői: 

Csoóri, Kányádi, Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, Móra Ferenc verses meséi.

 

És végül két kortárs vers:

 

"...Mesére biztatsz, kedvesen, 

mesédet máris megszegem. 

Elnézem kis csipet füled, 

emitt a formás, csöpp ülep. 

Selyemből pelyhek válladon, 

mosolygás édes szájadon..." (Nagy Bandó András: Őrzöm álmodat) 

 

"Felvetted az én cipőmet?

- Hát én miben járjak?

Akkor jársz jól, ha leveszed.

- Rajta! Meddig várjak?

Minden ruhám felpróbáltad,

így nem maradt egy sem.

Nincsen már egy göncöm,

nincs, mit már felvennem..." (Aranyosi Ervin)