Diószegi

Diószegi

Diófáról dió pereg,

Diószegi ott ténfereg,

Őszből télbe hajlik a táj,

Faágak közt fakopács jár.

 

Diószegi pöröl vele,

diófáját félti egyre,

Nem tudja tán, hogy e madár,

jó doktorként kopog a fán.

 

Diószegi, Diószegi,

hagyj a fádon helyet neki,

a jó doktor hadd dolgozzon,

bő termés lesz az asztalon.

 

Fa alatt áll Diószegi,

A lehullott diót szedi

vászon zsákját teli rakja

télre várja majd a kamra.

 

Dió csörren az asztalon,

torta készül, finom nagyon,

Diószegi nézegeti,

Kóstolgatja, ízlelgeti.

 

Diófáját kiskertjében

fakopács gyógyítja szépen,

kinek télen Diószegi

élelemmel megköszöni.