Gyerekplacc

A, a almafa, áll a dombon egymaga
alatta egy halom alma,
kis őzike szagolgatja,
holnap nyuszival jön vissza,
hogy a hasát teli rakja. 

B, b buborék, színes szappanbuborék,
benne forog egész világ,
reá nézve látsz sok csodát,
örvénylik a színkavalkád,
majd hirtelen, semmivé vált.

C, c cinege, ugrál kertem végibe,
télen bizony nagyon fázik,
tollruhája meg-megázik,
az etetőm maggal tele,
gyere egyél kis cinege.

D, d, diófa, mókus zsákját megrakja,
dió pereg a fejemre,
hogyan rakjam a zsebembe,
nagymamánál kiborítom,
dió torta milyen finom.

E, e elhallgass, engem kutya ne ugass,
hozok neked friss kenyeret,
teszek még rá zsírt eleget,
a pocakod jól meg telik,
játszunk amíg esteledik.

F, f, furulya, lágyan szól a muzsika,
furulyámat vígan fújom,
lábammal víg táncot ropom,
fújom vidáman fütyülve, 
s felel rá a fülemüle.

G, g, gerlice, gyere ülj mellém ide,
galambdúcnál párja ázik,
jön a hideg, lába fázik,
ágról színes levél pereg,
messze van még a kikelet.

H, h, halacska, kicsi tavat belakja,
vígan úszik, ide-oda,
horgász elől eliszkolva,
hosszú a bot, üres a szák,
máshol talán lesz ma kapás.

I, i, ibolya, elárulja illata,
fejecskéje szemérmesen
a fű alól kacsint nekem,
kicsi csokromba felveszem,
s anyukám kezébe teszem.

J, j, jegenye, jegenyefa teteje,
szélapóka fújja, fújja,
hull a levél, ide, oda,
beleesik az árokba,
jégtakaró betakarja.

K, k, káposzta, bekerül a zsákomba,
a kamrámat teli rakom,
krumpli is kell, pár zsák, bizony,
kompót kerül az üvegbe,
télen lesz finom csemege. 

L, l, lepke száll, kis virágon meg meg áll,
színes csoda két kis szárnya,
pillekönnyű a ruhája,
réten vidám táncát járja,
boldog aki őt meglátja.

M, m, méhecske, ide szállt a kezemre,
virágport szed kint a réten,
mézet készít nagy serényen,
lépből pereg a csuporba,
onnan nyalja ki a Nóra.

N, n, napocska, melegít a sugara,
csiklandozza az orromat,
réten virágot bontogat,
melegével lágyan ölel,
nyáron nem kell meleg lepel.

O, o, orgona, virágzik a kapuba,
onnan szedünk egy csokorba,
s haza visszük az asztalra,
orgona te mondd helyettünk,
anyukám hogy hogy szeretünk.

P, p, pékgyerek kenyérbelet eszeget,
a pocakját megpakolja,
jól is lakik az ebadta, 
üres maradt a tarisznya,
holnap újra telerakja.

R, r, riadalom, volt éppen a tyúkudvaron,
jött a róka, lopakodva,
billegett a lompos farka,
meglátta a Bodri kutya,
itt ma nem lesz jó lakoma.

S, s, sodrófa, süteményt süt nagymama,
serpenyővel sürög forog,
lábacskája csiszeg-csoszog,
illat lengi be a konyhát,
somfordálnak az unokák.

T, t, takaró, alá bújt egy kis manó,
fejecskéje ki se látszik,
kacagása kihallatszik,
titkát lepel jól takarja,
talán egyszer megmutatja. 

U, u, ugrálok, ugróiskolát játszok,
ugorj te is jó barátom,
egyszer kettő, majd fél lábon,
kő kerül a rajzkockába,
osztályt ugrok nemsokára.

V, v, vonatozok, utasokat viszek, hozok,
a sínen vígan szaladok,
vidám füttyöt dalolgatok,
gyere velem kirándulni,
csodás tájat fogsz majd látni.

Z, z, zivatar, felleget hajt a vihar,
áznak, fáznak a levelek, 
ágról az eső csepereg,
zöld lesz a fű hét határon
jöjjön eső, alig várom.

Bizony csigaúr ha, elindul nyaralni,

Hogyan írjunk gyerekverset?

Ide kéket, égben lakót,
ide zöldet, életadót.
Kell a sárga, napnak fénye,
kell a csokor közepébe.
 
A fehérrel simogatlak,
a barnával átkarollak,
ide kis pirosat teszek,
szívem színét rejtem neked.
 
Színes csokrom Neked szedtem
széltől óvón melengettem,
s Anyák napján kis virágod
öledbe szór minden álmot.

Az én gyermekemnek a piros pont semmi