Peti blogja

Egy korty levegőt akartam venni tegnap a boltban. De nem adtak… Talán ha egy szálat kértem volna, mint ahogy a cigiből szokták néha, akkor kiszolgáltak volna. Nem tudom…holnap újra megpróbálom.

Én is lerajzoltalak volna,

De csak pálcikába.

Tudod, az még talán megy,

De beleraktam volna

Minden szénporcikába

Hogy te vagy nekem

Az egyetlen egy.

Elment a szívem,

Vásárolt egy kocsit.

Utazásra készül,

Hiányozni fog egy kicsit.

 

De ez a helyzet

Elvágyik a picike,

Én majd veszek egy biciklit

És eltűnök a semmibe.

Visító valóság

Süvít át életem egén,

Majd lágy szellővel

Édes víz mossa arcom,

Ölembe tartva jövőm

A Duna partján este.

Hozzám simul s

Eltűnik testemben,

Univerzumot teremtve

Összeforrt lelkünkben.

Fájdalmas a szakítás.

Elindultam

El a messzeségbe,

A Hold udvarának

Legeldugottabb helyére,

Amögé a csillag mögé ott

Ami oly tisztán,

Még a Napnál is

Fényesebben ragyog.

Randevúm volt egy álommal

A fényesség királylányával.

Karon fogtam őt

E gyönyörű sellőt.

Nem szólt

Ajka csak némán remegett

Minden egyes lépése

Egy új világot teremtett.

Mosolyogtunk,

Csak Ő és én

Az univerzumnak

Aprócska tengelyén.

Míg csak

El nem jött a pillanat

S ránk nem talált a pirkadat.

Szemét igézem még most is

Párnám alatt

Szüntelen keresem puha kezét.

Takaróm ráncai tudom

Mindig megőrzik majd

Régelmúlt emlékét.

Elmúlt minden mi szép volt,

De nem félek

Álmomtól minden este

Újabb randevút kérek.