grof10 blogja

Kifosztott nemzet

Amikor ránk virradt a szabadság szele,
amikor velünk örült a nagyvilágnak fele,
amikor felsóhajtottak végre az emberek,
hittük, attól kezdve minden csak jobb lehet.

Választattunk végre szabadon,
mondták, a szabadság végre nem álom,
mi megbíztunk az újakba vakon,
azok hazudtak nekünk gazdagon.

Hittük, elűztük végre a komcsikat,
de küldték maguk helyett fiukat,
ők beültették bársony székbe magukat,
és hozták magukkal sok barátjukat.

Báránybőrük alól villant farkasfoguk,
csillapítani nem lehet féktelen étvágyuk,
felzabálnak mindent mit előttük hagyunk,
elrabolják azt, mit utódainknak tartunk.

Mondja, kinek pénze nincs az nem ember,
de tudjuk azt, ő viszont egy gazember,
hisz egyre többet éheznek a gyerekek,
nem látjátok ezeket? ti "emberek".

Felváltva kapjuk a szegfűt és narancsot,
az ország ezektől lett teljesen kifosztott,
hisz jelszavuk az, a szemedet kilopom,
így szolgálhatsz tovább minket vakon.

És az emberek, mit hatvan éve tanulnak,
mosolyogva, ezeket éltetve, integetve vonulnak....