Varázsnaptár

voodoo•  2018. május 23. 15:05

 

12 hónap, 12 varázslat

 

Fázik a Hold, árnyéka is reszket, idén kemény a tél,
persze hiába üldögél a Nap elhagyott szekerén,
a legutolsó reménysugár is rég jégcsappá dermedt,
még ott lóg az Idő peremén, de bármikor leeshet,
hallgat a fény, csendjébe fagyott jégfolyó a Január,
behavazott partjára fektet, véremben lüktet a láz.
Arcomon rózsák nyílnak, örökre a bőrömre égnek,
lángoló szirmaik megolvasztják a lágy hópihéket,
sehol egy lélek, csak az álmos kémények ásítanak
az égre kalandos füst-meséket, s a hófelhők alatt
- akár a szerelmesek, akik nem könnyű flörtre vártak -
még a tavalyi nyárról álmodnak az út menti hársak
.

Kivár a tél, de a szív már remél, és egy különös éj
hajnalán Velencébe csábít a Február, arra kér,
hagyjam ott a bánatom egy ringatózó gondolában,
kövessem őt álarcban és korabeli maskarában
szűk sikátorokon, vén hidakon, álmos tereken át,
amíg elérjük a San Marco eszement forgatagát.
Ott rám kacsint majd a Tavasz is fura álarca mögül,
ki kell választanom a sok-sok télűző bolond közül,
s ha sikerül... megáll a zene, a tánc, ezernyi néma
tekintet, ezernyi (ál)arc fordul kérdőn felém, néha
álmodtam már erről: Arlechino vagyok, a bálkirály,
a nép a jelemre vár, intek, s kezdődik a karnevál.

Március Kisasszony záporfelhőkből készít táncruhát,
leengedi haját és áttáncol harmincegy éjszakát,
reggel mégis vidáman ébred, elkap egy napsugarat,
elolvasztja a friss havat, és délre nyoma se marad,
rosszkedvem palackba zárja, hadd vigye a folyó árja,
kezét nyújtja, táncolni hív, szerelmes tavaszi táncra.
Régi kedvesem ugyanígy táncolt velem, fogta kezem,
mikor átöleltem, azt hittem, többé el se engedem,
végül elment s máig sem változtak a játékszabályok,
pórul járok, mikor elhiszem, hogy a jövőbe látok,
blöffölnöm kell, mert messzire elkerülnek a jó lapok,
mégis játszom, nem érdekelnek a rohanó hónapok.

Azt szeretném, ha álomba zuhannék egy őszi estén,
átaludnám a telet és csak Áprilisban ébrednék,
közben elfelejtenék minden örvénylő titkot és képet,
lelkem mélyéről kitörölnék minden fájó emléket,
és ha éppen esne, akkor sem lennék kétségbe esve,
felkelnék és egy napot festenék az ablaküvegre.
Hosszú álmom után átvirrasztanám az éjszakákat,
bámulnám a csillagredőket a tavaszi ég fáradt
homlokán, és talán jónéhány éjszakám elrepülne
mire az utolsó kóbor csillagkép is megkerülne,
és közben láthatnék elhúzni pár meteort és üstököst,
mind egy nagy puzzle darabkái Isten ujjai között.

Egy napfényes reggelen Május is betoppan hirtelen,
kivirágzik szívem közepén, akár egy új szerelem,
kották közt talál, életem legszebb dalát írom éppen,
két akkord között tekintetem a virágokra téved,
messziről azt hinném pillangók pihennek a rózsákon,
pedig tündérek libbennek ide-oda lepkeszárnyon.
Szájtátva nézem őket, újabb s újabb csodára várva,
egyikük épp befonja tincseit, szirmot tűz hajába,
elém tárja kincseit: türkiz szemében mesék élnek,
és mivel a tündérmesék hepienddel érnek véget,
kinyújtott kezemre száll, és velem énekli új dalom,
hangja fátyolként hull a tájra e varázsos hajnalon.

Egy tündér halhatatlan, de szíve szeretetre éhes,
néha neki is ugyanúgy fáj az élet, s néha édes,
áttáncoltuk a Májust, és élveztem minden percet,
mire Június ideért, írtam egy kötetnyi verset,
az egyiken jót nevetett, a másiktól sírva fakadt,
mire az utolsót (f)elolvastam, elröppent a tavasz.
Júniussal megjött a nyár, imádom tengerkék egét,
mikor szél borzolja az aranyló kalászok mezejét,
Istenre várok a napfényes határban, érdekelne,
hogyan lehet jelen mindenütt egyszerre, és jelent-e
bármit a közel és messze az örökkévalóságban,
vajon csoda-e az életünk, vagy csepp az óceánban.

Ha szereted a napfényt, Július a kedvenc hónapod,
a rövid éjszakák, az éjbe nyúló, derűs nappalok,
csak eltévedt turisták mászkálnak a kihalt utcákon,
csendes a város, tikkasztó hőség ül a délutánon,
sokan sziesztáznak, a hűvös lakásban szundikálnak,
jéghideg ital és forró csók is jár a mázlistáknak...
Mikor enyhül a hőség, a vendégek is visszatérnek,
a kávéházak teraszán hamar elfogynak a székek,
én inkább saját teraszomról nézem a naplementét:
a Nap, mint egy óriási vörös rák, fodraik mentén
körbevágja a felhőket, majd visszaragasztja őket,
hogy ezentúl mesehősként járják az égi mezőket.

Ha Augusztus, akkor szabadság, nyaraló családok,
zsúfolt sztrádák, araszoló lakókocsi-karavánok,
jobban járnak, akik ősszel utaznak ha üres a part,
ősszel is jó meleg a tenger, a napsütés is kitart,
a szomszédaim is nyaralnak, hetekig távol lesznek,
készítek egy italt és élvezem az ajándék csendet...
Végre nem a fűnyíró hangja ébreszt, tovább alhatok,
csillaghullás idején amúgy is sokáig fent vagyok,
angyalok szálllnak rajtuk közénk, néha erre is járnak,
végigsétálnak a tó partján, és máris köddé válnak,
de ha másnap egy puha fehér toll vár a terasz kövén,
tudom rám is vigyáznak, innen és túl álmaim ködén.

Szeptember elején előveszem minden évem, a kort,
amibe születtem, és a célt, amerre a sors sodort,
sokáig loholt nyomomban a Végzet, Istent kérdeztem
miért, sosem válaszolt, de nélküle is rendet tettem
lelkemben: hol régen káosz honolt, most valódi éden,
oly sok sodródás után úgy érzem, végre hazaértem.
Ám Édenemből is kifogynak a szép hetek, s néha már
jéghideg reggelekre ébredek, dér-ruhát ölt a táj,
elmúlt a nyár, s nemcsak a bús fellegek sírnak utána,
én is szívesen költöznék a fecskékkel Afrikába,
de róluk már lekéstem, marad a lágy őszi napsütés,
amennyit bírok, magamba szívok, elég közel a tél.

A világ kincséért nem hagynám ki Október csodáit,
az ég rozsda-kékjét, színes ruhába öltözött fáit,
az éltető napfényt s bolondos délelőttöt a parkban,
mikor mezítláb sétálok a bársony-puha avarban,
s bár már hullámot karcol az elmúlás szele a tóra,
a jövő(m) lebeg a tükrében, megannyi boldog óra.
Most erre a szép jövőre emlékezem, nem érdekel,
hogy mára virradóra hólepel feszült a bérceken,
a szemközti hegy, a szelíd óriás, felhőből formáz
lepkét és rózsát, hogy feldíszítse velük kopár ormát,
s a sziklás édenen végiggördül a nyugvó Nap fénye,
a pillangót várja a Végtelen. Felszáll, hogy elérje...

Az eső, szél és köd csak álca, mind egy Ibsen dráma
díszlete, eljutsz velük a komor Skandináviába,
s bár a hepiend elmarad, legalább a Nap felragyog,
ahogy a reflektorok megvilágítják a színpadot,
a zord norvég táj után Toszkánában találod magad,
verőfényes olasz vidéken játszódik az új darab.
Igen, November épp ilyen, ma kineveti a Halált,
és holnap, a temető csendjében újra magába száll,
esőcseppjei lemossák fáradt arcodról könnyeid,
megvigasztal, megnevettet és őrzi álmod reggelig,
bűvös rétjein holdvirágok nyílnak az ezüst fényben,
talán te is róluk álmodsz éppen e furcsa őszi éjen.

A December nem is olyan vészes, a hibernált tájak
felett morzejelek szállnak, s ha hiszel a ti-ti-tának,
megcsodálhatod a szivárványt az olvadó jégcsapon,
felfedezheted a napcseppeket a frissen hullt havon,
Karácsonyt varázsol és egy új évet a régi helyett,
s ezernyi emléket, mely a kandallófényben fellebeg.
Bár mostanában már csak ritkán talál mellette az éj,
leülök mellé, mikor odakint fákat szaggat a szél,
saját nyomomban járok, rólam mesélnek a hasábok,
leégnek, és azután viszlát... kialszanak a lángok...
tűz voltam és mára parázs lettem, az utolsó szikrát
szívemben rejtege(t)tem. Abban őrzöm az Élet titkát...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Moonflower2018. június 11. 11:45

@voodoo Ne is próbálj túl közel menni a hattyúkhoz, mert baromi nagyot tudnak csípni, csak távolról látszanak szelídnek.
Nem csak fentről figyelnek Rád, ha jól gondolom.....
🤗

Törölt tag2018. június 10. 20:02

Törölt hozzászólás.

voodoo2018. június 10. 18:00

@Törölt tag: Azóta már két zivatar is elvonult.... 🌈
De ezt a jelet: 5039 nem tudtam megfejteni, viszont behelyesítettem :)) 🍓😘

voodoo2018. június 10. 17:52

@Moonflower: Na igen, a "madár"... tollak. Talán a hattyúknak van ekkora tolla, de ők nem jönnek fel a partról, és a tolluk sem ennyire selymes. Mondjuk ezt csak úgy ránézésre írtam, mert nem merem megsimogatni (nem is hagyná magát)... :) Azt én is szeretném, ha figyelnének rám fentről, de ne azért, mert ellenőrízni akarják, amit csinálok, vagy amit nem...

Moonflower2018. június 10. 17:44

@voodoo és még mondja valaki, hogy nem ül ott fent az Úr, aki egyengeti a szálakat 😉. Ezt a jégkockás akciót is jól kitalálta.....mikor egy madártoll, mikor egy jégkocka, épp mire van szükséged. Ebből is látszik, hogy figyelnek rád 😀

Törölt tag2018. június 10. 15:25

Törölt hozzászólás.

voodoo2018. június 10. 11:57

@Törölt tag: Mióta nem csajozom teljes gőzzel, a pezsgő sem fogy annyira, szóval találtam egyet a pincében. Felsem tűnt a dugó durranása, úgy mennydörgött éppen. Ahogy tegnap is írtam, menetrendszerűen megjött a vihar... Üldögéltem a teraszon és kb 50-nél tartottam a villámszámlálásban, amikor egy jégdarab a terasz korlátról belepattant a pohárba. Ha ezt felvettem volna, tarolnék a videómegosztón... Ebben a pillanatban hatalmas robajjal belecsapott egy villám a szomszéd ház villámhárítójába, még most is csöng a fülem... pedig lehet, hogy csak annyit mondott az ég a jégkocka után, hogy egészségemre... Mi is volt még? Na igen, egy, két... há... törtem a fejem tovább az "édes borokon", de bemenekültem közben. :))

Törölt tag2018. június 10. 10:40

Törölt hozzászólás.

voodoo2018. június 9. 21:22

@Törölt tag: Nem fagyott le, csak felgyorsult... Te a görög fiúkat, én a mazsolabort hagyom ki, nekem túl édes, max. szódával, az + már mégis hogy nézne ki. Szicíliában is gyártanak 1 híres fajtát (Marsala), Madeira az édes boráról híres. Ja és ott van még a Tokaji aszú is... Kész cukorbaj mind :)) Inkább az itteni fajták, vagy nyár lévén egy könnyű pezsgő... Megyek is a pincébe, körülnézek. Nyakunkon a vihar, a villámok a tó fölött, 1 pohár bor, mi kell még... Persze lenne még 1-2 ötletem... :))

voodoo2018. június 9. 20:45

@Moonflower: magamban minden hónapot "megzenésítek", és mert a zene valami állandóan lebegő izé (...) ezért változnak később a versszakok is. Nagyjából úgy szól már, ahogy szeretném. Ez mind ösztönös volt, szándékos csak a sorszerkeszet, a forma, és persze a 12 hónap, mint alap. De a varázslat azért varázslat, hogy ne törjük a fejünket hogyan, miért, csak örülünk, hogy megtapasztaljuk. És persze nem az a varázslat, ahogy és amit írok, hanem az, ahogy minden hónap megmutatja ezt a varázslatos arcát. Amennyire csak lehet, levettem a hangsúlyt magamról, a saját érzéseimről is, hogy k-ki könnyebben azonosulhasson a soraimmal. Mert mindenkinek van kedvenc évszaka, kedvenc hónapja is, remélem nem okozok csalódást :)) Egyébként lementettem néhány korábbi sort is a kották szélén, de most már nem változatom meg többet. Azért sem, mert felviszem a főoldalra, ott azért sokkal többen olvassák.

Moonflower2018. június 9. 08:08

@voodoo nem hagyod lankadni a figyelmünket. Majdnem minden hónap változott. Kicsit sajnálom, hogy már nem olvashatom a régieket, de az új is varázslatos 😇❤

Törölt tag2018. június 9. 08:02

Törölt hozzászólás.

voodoo2018. június 8. 22:37

@Törölt tag: előkerültél Te is látom... köszönöm szép szavad, örültem Neked... Most látom, van fent új versed, ne haragudj, de átrohant a figyelőmben :(
Ui..És mi lesz most a jóképű, izmos görög pasikkal :))

Törölt tag2018. június 8. 10:07

Törölt hozzászólás.

Rozella2018. június 4. 20:13

@voodoo: így lapozgatva is, tényleg az egész nagyon szép... :) köszönöm az igazítást is. :)

bocsi, hogy varázsnaptárad szélére még idefirkálok / egy dalból idézve/ két sort:

" engem már más nem ért csak az, ki jól megfigyel,
így aztán, érthető, a titkokat nem mondom el..." :)

voodoo2018. június 4. 19:41

@Rozella: bocs, hogy a nyár első napjaiban befejeztem, de már amúgyis megvolt a fejemben. Van egy másik "kékmadaras" versem is valamelyik blogban. Nem pont így szól, de a bejegyzésedhez igazítottam :))

Van egy kalitkám, de nincs rajta zár,
mert sosem tartottam benne foglyot,
ha madarad erre száll, a kék madár
megmutatja hogyan legyen boldog...

voodoo2018. június 4. 19:33

@Moonflower: A November nem végződhetett volna másképp, a December pedig... nem is olyan vészes :))

Moonflower2018. június 4. 15:55

@voodoo csodás lett az utolsó is ❤. Szerencsés vagy, ha birtoklod az Élet titkát.

Moonflower2018. június 3. 19:15

@voodoo: Nagyon jól érzékelteted minden hónap hangulatát. Sajnálom, hogy mindjárt vége az évnek.
Köszönöm a holdvirágot ❤😊

Rozella2018. június 2. 16:25

... na tessék, megjött a madár is...:))

https://www.youtube.com/results?search_query=vigy%C3%A1zz+a+mad%C3%A1rra+r%C3%BAzsa+magdi

Rozella2018. június 2. 16:21

@voodoo: Azt még hozzá kell tennem az előbbi dupla mosolyhoz, / mert ez szerencsére egy jelekkel is "beszélgetős" blog igaz ? *-* :)) / , hogy igen, tudom, és nem is vártam Tőled más választ, mert sokszor és sokféleképpen, de mindig tiszta szívvel és következetesen megírtad már… Most csak a példa kedvéért idézek ide ezek közül a verseid közül egy megérintően szépet:

Voodoo: Már megint egy kék madaras vers...

Semmi kétségem, hogy összes létező éned harmóniában él egymással, mert másképp nem születhetnének felváltva sem szomorú hangulatú, sem vidám, sem komoly, sem játékos, sem bíztató, sem szerelmes, sem szabadságot vágyó, szárnyaló versek és persze mindez egy varázsnaptár lapjain együtt sem tudna megjelenni :) ... és mert minden mindennel öszefügg, innen már csak egy könnyed, madárszárnyú gondolat repít el egy dalhoz és Ruzsa Magdihoz... hát látod így van ez a madarakkal, amik itt röpködnek a júniusi nyárban egy naptárból ki...és be...:))

Rozella2018. június 2. 15:35

@voodoo: jó válasz :))

voodoo2018. június 2. 15:16

@Moonflower: tegnap felébredtem és igazi "szeptemberes" idő volt, délután pedig "októberes"... a többi ment magától. Egyébként már rég elkanyarodtam a dalszövegtől, mert az valóban lehangolt...
@Rozella: Nem tudom, mihez kezdenék egy párhuzamos, második élettel, régebben azt hittem, amúgyis két én lakik bennem, a napos és holdas, de mára rájöttem, hogy tökéletes harmóniában él a kettő egymással. A Piramis szövegről konkrétan az a véleményem, hogy ha valakit igazán szeretünk, úgy maradunk mellette szabadok, hogy önként feladjuk érte, miatta a szabadságunkat, nem pedig egy másik, szabad élet után vágyunk. Mindenünk, a szabadságunk is a másiké, és ha ő ugyanígy szeret, nem fogja elvenni... :))

Rozella2018. június 2. 10:46

"a szemközti hegy, a szelíd óriás, felhőből formáz
lepkét és rózsát, hogy feldíszítse velük kopár ormát,
s a sziklás édenen végiggördül a nyugvó Nap fénye,
a pillangót várja a Végtelen. Felszáll, hogy elérje..."

Szépséges! :)

...és kíváncsi lennék, vajon a varázsnaptár tudna-e felelni... ? :)

https://www.youtube.com/watch?v=uy3DzaPMA_4

Moonflower2018. június 2. 07:07

@voodoo és megérkezett a szülinapos szeptember és az ezer színű október 😀. Nem érzem lehangolónak egyiket sem. Megérte várni rájuk.

https://youtu.be/nJzBcKM3ZIE

voodoo2018. május 30. 17:12

@Kicsikinga: Már nagyon vártalak, de olvastam a pc-válságról, remélem beválik az új... :)) Ne aggódj Kingácska, November sem mostoha... Ilyen szépet nehezen tudok újra írni róla, de igyekszem...

Voodoo: Night és É(l)j!

@Moonflower: + én egyébként is rajongunk érte a holdényben nyíló hófehér virágok miatt... :)

Kicsikinga2018. május 30. 13:16

https://www.youtube.com/watch?v=IXOn_v8yRxM

Essen meg a szíved ezen a hónapon, "aki" az éjszaka könnyeit is szépen csillogó dérré didergeti.

Csodaszép lelked van!

voodoo2018. május 29. 19:09

@Rozella: Ha időm és kedvem van, írok, elvégre nem gályamunka :)) Az a helyzet, hogy a dal szövegének második fele nagyon lehangoló, pedig az őszről hasonló a véleményünk... Ez az egyetlen oka, hogy még nem hoztam ide, de szinte már kész is van, csak nem akarom itt a blogban formálgatni. Egyébként munkám miatt most épp nem utazgatok, de itt se hagynám a rózsák tündéreit... (...) naaa...Rozella / Róza---> rózsa, ha már a tündérnél nem ugrott be, hogy ki az egyik :)) Örülök, hogy tetszett a májusi "kiegészítés"...

Rozella2018. május 29. 10:28

@voodoo: Igazán nem akarok beleszólni az alkotói folyamatba, de ha az ősz még egy kissé "elhalasztódik", hát nem olyan nagy baj... sőt!:)) Most nyár jön, erre vagyunk hangolódva legtöbben. Remélem élvezed a színeit, az illatát, a kékségét, a szabadságát, még a viharait is lehet szeretni. ..:) Szerintem az ősz is gyönyörű, én imádom, de másképp és ilyenkor nehéz hitelesen írni róla, persze egy varázsnaptárban megeshet bármi, még az is hogy felcserélődnek sorrendek, hónapok, évszakok, versszakok, szavak, mindig pont úgy, ahogy kell :) Kedves tőled, hogy számítasz ránk, igérem én visszajövök akár ősszel is... Szép napot mára Neked is! :)

ui.-. a tipográfia is alakul...:))

voodoo2018. május 29. 10:07

@Moonflower: @Shanti7: @Törölt tag: @Rozella: Igazán inspiráló a figyelmetek, nélkületek rég feladtam volna :)) Most már "csak" az ősz és a December van hátra, de az olasz dalban annyira komor ez a rész, hogy akárhányszor leülök, hogy tovább írjam, bevonz a hangulat. Csak ilyenkor, egy napfényes délelőttön szabad írnom... :)) Szép napot lányok :))

Moonflower2018. május 28. 21:44

@voodoo próbálom észrevenni, ha változtattál az eddigiekben. És persze örülök az újnak 😊

Rozella2018. május 28. 10:38

Ilyen ez...:) néha nem ér ide, néha + előbbre járunk,... a mázlisták pedig saját teraszukon ülve kerülhetnek közelebb bármihez, bárkihez, akár fényévekkel az égi mezőkhöz is... Egy picit sem neheztelek, tudtam, hogy teljes lesz a május és aztán "megint a rózsák és megint a nyár"...:)

Shanti72018. május 28. 10:21

@voodoo https://www.youtube.com/watch?v=nCQpChIqrkc&index=13&list=PL0D98A325F46729FC
hát ilyen érzéssel olvastam a versed. Minden sorát imádtam. Várom a folytatást :-) szeretettel és öleléssel Shanti

Törölt tag2018. május 27. 16:47

Törölt hozzászólás.

voodoo2018. május 27. 13:46

@Törölt tag: van hibrid megoldás: megtanítottam Vivaldira a rigót. Kicsit nehezen ment, de odaígértem neki pár mámoros éjszakát (és néhány baiser français-t) a mólónál... avec deux doux mademoiselles ---> deux merles avec de jolies ailes brunes... :)) Azóta visszafelé is elénekli mind a négy évszakot :))
@Moonflower: Kimondottan voodoo-s a hangulata, talán ezért is talált rám. Úgy vagyok vele, mint más zenékkel: meghallgatom és hatni kezd (vagy nem...). Ez hatott, de már mást hallgatok rég :)) Most Vivaldit is csak a rigó fújja reggelenként... :))

Moonflower2018. május 26. 17:10

@voodoo ugyan nem értem az olasz szöveget, de nem lehet ennél varázslatosabb, és főleg nem "voodoo"-s 😉
Izgalmas követni, ahogy alakul és egyre szebb lesz.
Szerintem hallgass Vivaldit! A négy évszakot zenében senki más nem írta meg ilyen gyönyörűen.

https://youtu.be/-uZzLAY-m5o

Törölt tag2018. május 26. 15:55

Törölt hozzászólás.

voodoo2018. május 26. 15:41

@Törölt tag: Ez már így marad :)) 16 szótag nagyon hosszú, mindig kilógtak a sorok a mobilváltozatról. Minden versszakban hagytam valamit a dalszövegből, egy képet, pár szót, hangulatot, az év másik felében sem lesz több ennél, mert elég komor hangulatú az egész. Ott tartok, hogy Vivaldinak több köze lesz a vershez, ha még egyszer meghallgatom a 4 évszakot :))

Törölt tag2018. május 26. 15:25

Törölt hozzászólás.

voodoo2018. május 26. 14:47

@Moonflower: Ja, és mostanra lerövidítettem a sorokat, hogy a telefonon is egy sor maradjon mind. Mára ennyi, szép napot :)) Éjjelente nézd az eget, ha nem lesz felhő a fejed felett, 3 nap múlva telihold... :))

voodoo2018. május 26. 13:43

@Moonflower: Magamat lektorálom :)) a végére egy betű sem marad a fordításból, de nem baj, az úgy jó & szép ahogy van, olaszul... Az olasz lehet dallamosabb, de magyar nyelv akkor is sokkal szebb :))

Moonflower2018. május 26. 13:02

@voodoo tetszenek a változtatások, egyre szebb lesz 😊

voodoo2018. május 26. 10:40

@Törölt tag: tudtam ám, hogy észreveszed :)) Kösz a zenét, ma "kék" napom van amúgyis... :))
@Moonflower: azt hiszem, nem is kell törnöm a fejem, mert Francesco oly szomorú sorokat írt novemberről, hogy elhervadtak tőlük a frissen kinyílt virágok. Legyen csak a november a kis moonflower-é... :))

Törölt tag2018. május 26. 08:00

Törölt hozzászólás.

Moonflower2018. május 26. 07:09

@voodoo köszönöm, hogy idehoztad és ismét elolvashattam. Ha lenne értelme rangsorolni a kedvenceimet, ez lenne az első helyen 😊
Nekem már jól indult a hétvégém, legyen a Tied is ilyen jó!

voodoo2018. május 25. 23:03

@Rozella: "de picit neheztelek azért mert a május már csak fele terjedelmet kapott... :( pedig... a május az május... :) azért én is várom a folytatást!"...
na most már ne neheztelj, elhoztam neked Roselita...:))
@Moonflower: ja, a november?? rég megírtam már... :))
Voodoo: Night és É(l)j!

Rozella2018. május 25. 22:42

nap-tárad majd változik mint az álom
de nekem elég ha decembertől
novemberig elvarázsol.. :)

Moonflower2018. május 25. 22:28

@voodoo szegény november ☹, senki se szereti. Pedig ő is hoz valami jót, gondolj csak a Márton napi libára és az új borra 😉
Várom a folytatást 😊

Törölt tag2018. május 25. 22:09

Törölt hozzászólás.

voodoo2018. május 25. 18:37

@Rozella: @Törölt tag: @Moonflower: Jól van lányok, belevágtam, decemberre elkészülök a novemberrel :))

Moonflower2018. május 24. 21:29

@voodoo a november elviselésére is van recept 😉

voodoo2018. május 23. 23:52

@Rozella: Szép estét Neked is Róza... Köszönöm a kedves, bíztató sorokat, jól estek nagyon. A helyzet az, hogy április és május felét összeillesztettem, természetesen mindkettő megkapja az igazi másik felét a többi hónappal együtt. Majd kialakul. Azért tettem fel félkészen, mert sokat segít mások véleménye. Te már sokszor tanúja voltál a változásoknak, a blog munkaállomás, néha magamat lektorálom, néha "csak úgy' átírom. Ezek a történetek spirituális kirándulások, időutazások előre-hátra, itt kezdtem el, előttetek, és itt is fogom befejezni. Köszönlek még1x... :))
@Moonflower: Tudom, tudom, a szeptember és október nálam is nagy kedvenc, ismerlek már annyira, hogy nem fogok csalódást okozni. Csak ne jönne a november utánuk.... :)

Moonflower2018. május 23. 22:15

@voodoo biztos vagyok benne, hogy a nyári hónapokat is érdemes lesz elolvasni 😊. De mérleg lévén nekem az ősz, azon belül is a szeptember a kedvencem, a varázslatos színeivel.

Rozella2018. május 23. 22:05

"varázsnaptár"... hát ez az lett! :) de jó is lenne egy ilyen :) ma nehéz napom volt, sok minden kavarog bennem, de most nagyon jó élmény volt volt ezt a pazar átiratot olvasni... Szerintem is jól írta @Törölt tag: mert megzenésítve is szebb lenne mint az eredeti. Remek lett a január-február, de picit neheztelek azért mert a május már csak fele terjedelmet kapott... :( pedig... a május az május... :) azért én is várom a folytatást! Az ilyesmire nem sokan vállalkoznának, minden elismerésem érte, szép teljesítmény! A ráhangolódásban Neked a zene mindig is segít, de az csak inspiráció... a többi, a lényeg benned van, és öröm, hogy megosztod velünk!! Köszi, szép estét! :)

voodoo2018. május 23. 19:18

@Metta: Tündér vagy, köszönöm :)

@Mamamaci40: Köszönöm Emőke, bár le tudtam volna fordítani "rendesen"...

@Moonflower: :)) Már eljutottam, de bután nézne ki, ha kipontoznám a nyári hónapokat :)) Köszönöm figyelmed & lelkesítő soraidat... :))

@Törölt tag: Hááát... ehhez nemigen tudnék mást hozzátenni, csak, hogy a bejegyzésed szebb, mint a versem :)) Egyébként tovább tartott kitalálni a formát, mint megírni a kis történeteimet. A főoldali vershez pikk-pakk odarögtönöztem az alapokat, ezekre építettem. Egyébként tényleg nem kevés a 12 x 12 sor... majd rákeresek, hányan és kik írtak itt 144 soros verset, és az hagyján, de ezt még el is olvassa valaki :)) Kaptam már bejegyzést, hogy ááá, nem szereti a hosszú verseket, de az enyémmel kivételt tett.. . Ott a haiku oldal, egy vers, 10 másodperc... :))

voodoo2018. május 23. 19:03

Idehoztam a dalszöveget. Aki beszél olaszul, kicsit könnyebb dolga lesz, aki nem, kiguglizhatja, de nem megy vele túl sokra. Pár sor után feladtam, hogy "rendesen" lefordítsam. De amikor becsuktam a szemem, hallgattam a zenét és szöveget, kezdtem bevonódni, és kifolytak a sorok az ujjaim közül. A további mesék is majdnem elkészültek már, de ki kell szűrnöm a szóismétléseket, elütéseket, logikai hibákat és persze az ismétlődő gondolatokat. Az eredeti szövegben például refrénszerűen visszajönnek bizonyos sorok és szavak, én inkább végigvettem a hónapokat és kerek kis életképekké, mesékké formáltam "varázsnaptáramat'...

voodoo2018. május 23. 18:50

Viene Gennaio silenzioso e lieve, un fiume addormentato
fra le cui rive giace come neve il mio corpo malato, il mio corpo malato...
Sono distese lungo la pianura bianche file di campi,
son come amanti dopo l'avventura neri alberi stanchi, neri alberi stanchi...

Viene Febbraio, e il mondo è a capo chino, ma nei convitti e in piazza
lascia i dolori e vesti da Arlecchino, il carnevale impazza, il carnevale impazza...
L'inverno è lungo ancora, ma nel cuore appare la speranza
nei primi giorni di malato sole la primavera danza, la primavera danza..

Cantando Marzo porta le sue piogge, la nebbia squarcia il velo,
porta la neve sciolta nelle rogge il riso del disgelo, il riso del disgelo...
Riempi il bicchiere, e con l'inverno butta la penitenza vana,
l'ala del tempo batte troppo in fretta, la guardi, è già lontana, la guardi, è già lontana...

O giorni, o mesi che andate sempre via, sempre simile a voi è questa vita mia.
Diverso tutti gli anni, ma tutti gli anni uguale,
la mano di tarocchi che non sai mai giocare, che non sai mai giocare.

Con giorni lunghi al sonno dedicati il dolce Aprile viene,
quali segreti scoprì in te il poeta che ti chiamò crudele, che ti chiamò crudele...
Ma nei tuoi giorni è bello addormentarsi dopo fatto l'amore,
come la terra dorme nella notte dopo un giorno di sole, dopo un giorno di sole...

Ben venga Maggio e il gonfalone amico, ben venga primavera,
il nuovo amore getti via l'antico nell' ombra della sera, nell' ombra della sera...
Ben venga Maggio, ben venga la rosa che è dei poeti il fiore,
mentre la canto con la mia chitarra brindo a Cenne e a Folgore, brindo a Cenne e a Folgore...

Giugno, che sei maturità dell'anno, di te ringrazio Dio:
in un tuo giorno, sotto al sole caldo, ci sono nato io, ci sono nato io...
E con le messi che hai fra le tue mani ci porti il tuo tesoro,
con le tue spighe doni all' uomo il pane, alle femmine l' oro, alle femmine l' oro...

O giorni, o mesi che andate sempre via, sempre simile a voi è questa vita mia.
Diverso tutti gli anni, ma tutti gli anni uguale,
la mano di tarocchi che non sai mai giocare, che non sai mai giocare...

Con giorni lunghi di colori chiari ecco Luglio, il leone,
riposa, bevi e il mondo attorno appare come in una visione, come in una visione...
Non si lavora Agosto, nelle stanche tue lunghe oziose ore
mai come adesso è bello inebriarsi di vino e di calore, di vino e di calore...

Settembre è il mese del ripensamento sugli anni e sull' età,
dopo l' estate porta il dono usato della perplessità, della perplessità...
Ti siedi e pensi e ricominci il gioco della tua identità,
come scintille brucian nel tuo fuoco le possibilità, le possibilità...

Non so se tutti hanno capito Ottobre la tua grande bellezza:
nei tini grassi come pance piene prepari mosto e ebbrezza, prepari mosto e ebbrezza...
Lungo i miei monti, come uccelli tristi fuggono nubi pazze,
lungo i miei monti colorati in rame fumano nubi basse, fumano nubi basse...

O giorni, o mesi che andate sempre via, sempre simile a voi è questa vita mia.
Diverso tutti gli anni, e tutti gli anni uguale,
la mano di tarocchi che non sai mai giocare, che non sai mai giocare...

Cala Novembre e le inquietanti nebbie gravi coprono gli orti,
lungo i giardini consacrati al pianto si festeggiano i morti, si festeggiano i morti...
Cade la pioggia ed il tuo viso bagna di gocce di rugiada
te pure, un giorno, cambierà la sorte in fango della strada, in fango della strada...

E mi addormento come in un letargo, Dicembre, alle tue porte,
lungo i tuoi giorni con la mente spargo tristi semi di morte, tristi semi di morte...
Uomini e cose lasciano per terra esili ombre pigre,
ma nei tuoi giorni dai profeti detti nasce Cristo la tigre, nasce Cristo la tigre...

O giorni, o mesi che andate sempre via, sempre simile a voi è questa vita mia.
Diverso tutti gli anni, ma tutti gli anni uguale,
la mano di tarocchi che non sai mai giocare, che non sai mai giocare
che non sai mai giocare, che non sai mai giocare
che non sai mai giocare, che non sai mai giocare...

Moonflower2018. május 23. 18:35

@voodoo
Nagyon szeretem a meséidet, rögtön látom is amit leírtál. Ez is egészen lenyűgöző.
Nagyon várom, hogy elérj a szeptemberig 😉
Köszönöm az élményt 😊❤

Törölt tag2018. május 23. 18:16

Törölt hozzászólás.

Metta2018. május 23. 18:15

Álomszép!
Várom a többit is!

Mamamaci402018. május 23. 18:10

A fordítás nagyon jó, csak tedd fel, jövök a többiért is!

voodoo2018. május 23. 16:01

Rábukkantam Francesco Guccini: Cancone dei Dodici Mesi (A tizenkét hónap dala) című szerzeményére, és elkezdtem lefordítani.

https://www.youtube.com/watch?v=GJ47cyGKUBQ

A szerzőről tudni kell, hogy dalszövegeit, verseit a modern (kortárs) költészet gyönyörű példáiként tanítják az olasz iskolákban. Valóságos kincsestár minden albuma, zene és líra találkozása, mindenkinek, aki szereti ezt a harmoniát, gyönyörűséget okoznak dalai. Ha Amerikában születik, biztos híres country énekes lett volna, de jobb ez így, mintha nem szomjas vendégek sörösüvegeket dobálnának a zenekara elé kifeszített hálóba, miközben ők a 12 hónapról zenélnek...

https://www.youtube.com/watch?v=GJ47cyGKUBQ

A napokban feltöltöttem az oldalamra egy másik "hónapos" verset, mert ehhez az olasz szöveg ihlette hangulathoz és képi világhoz sokkal több idő és ihletett hangulat kell. Oda is elvittem ezt a zenét persze, de most találtam olyan változatot, ami alatt képek villannak fel.

Voodoo: Hónapshowroló

Még "csak" a májusig jutottam, de elhozom ami megvan, mert könnyebb folytani így: az első hónapok sóhajtanak a többi után... :)) A dal szövege amolyan vezérfonal, amire saját érzéseimet és gondolataimat felfűztem, nehezen tudom elválasztani a kettőt. Talán nem is kell....