Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Nyári virágok illata az Esernyők erdejében
voodoo• 2017. február 17. 19:35
/Le Parfum de Fleurs d`été dans la Forêt de Parapluies/
A képen... esni kezd éppen, s mert Renoir idejében
ilyenkor víz és sár borította el a legtöbb utat,
azt hihetnénk, máris kitör a pánik Párizs szívében,
ám a tömeg vígan sétál az esernyők erdejében,
a zivatar miatt nem illant el a remek hangulat.
Egy férfi lép egy nő felé, esernyővel a kezében,
a nő lélekben máshol jár, talán egy déli vidéken,
és a mára már megszépült emlékei között kutat,
tekintetében vadvirágok nyílnak egy nyári réten,
körbeszalad, s kalapdobozába gyűjti illatukat.
Bár most még a nyár emlékei keringenek fejében,
de ha beköszönt a tél, a hosszú, jéghideg estéken
előhúz majd egy illatot, mint bűvész a fehér nyulat,
becsukja szemét és máris ott terem a napsütésben,
ahol a virágok sosem hullatják el a szirmukat.
Félénk vágyak ülnek a férfi szemében és már értem,
miért tűnik oly tétovának a megkezdett mozdulat,
a festő vásznán megállt az idő, s e pillanatképen
utoljára állnak idegenként egymás közelében,
a következő percben láthatnánk mosolygó arcukat.
Mindig új jeleket fedez(n)ek fel a furcsa festményen,
töprenge(ne)k a nő eltűnt kalapján és a csipkéken,
ám eddig még senki sem tudta megfejteni titkukat,
hiába vizsgálták sokan az elmúlt százharminc évben,
csak az a biztos, hogy Renoir új stílus felé mutat.
Magunkra ismerek a képen, saját magamat nézem,
én is egy ilyen pillanatba zárva várok Rád régen,
és ezen a Sors (szürke ernyővel, középen) jól mulat,
a közeledbe értem, nem érlek el mégsem, de érzem,
egyszer célba ér az az utolsó... tétova mozdulat...
*
Hogy mégis honnan jött ez a cím? Hogy olyan, mint egy mese címe?
Pierre-Auguste Renoir Les Parapluies (Esernyők) című festményén
egy (szerelmi) történet fényképszerűen megörökített első képkockájára
utalok vele. És közben persze szól a zene, Michel Legrand esernyői...
egy másik helyen és másik esőben, de ugyanabban a hangulatban,
és ugyanabban az időtlen pillanatban...
voodoo2017. február 19. 19:28
@Kicsikinga: hogyan tolakodhatna ide bárki, ha mindenki előtt "nyitva az ajtó". Téged Kingácska pedig mindig nagyon jó érzésekkel fogadlak, de ezt úgyis tudod. És azt is szeretem ahogy kitárulkozol, olyan szépeket írtok itt @Törölt tag: tel együtt, hogy majd egyszer bekeretezem kinyomtatva. Komolyan büszke vagyok rá... :)) Egyébként is, ha azt, amit nem akarom, hogy mások olvassanak, máshol és másképpen beszélem meg. Egyszerűen jó esett elmerülni abban a világban, amit régóta nagyon szeretek... a bohém művészek, festők, zenészek, és nehogy kihagyjak bárki mást, szóval szeretek visszautazni, de szeretem ahogy most élnek az emberekben a régi képek, zenék és persze versek is. Mert hogy lehetne elfelejteni, hogy abban a korban alkotott többek között Paul Valéry, Arthur Rimbaud vagy Paul Verlaine...
Kicsikinga2017. február 19. 14:28
Még itt is érzem azt a régit, és nem ok nélkül!
https://www.youtube.com/watch?v=sp3G50jB
https://www.youtube.com/watch?v=AQ9zeDd0
Kicsikinga2017. február 19. 13:58
Miért is ne?!
Játszani nagyon jó, és azt sem szabad másképp, mint teljes átéléssel, igazi szenvedéllyel, mint mindent...
Így az örömmel elkészített ebéd után, szívesen elindulok, hogy sétáljak a Szajna partján, föl a Montmartre-ra, ahol érzékeimet nem lesz nehéz elkárhoztatnom, euforikus hangulatban menve a csábítás minden trükkjét bevető illatok után, előtt, között, örülve az életnek, ennek a szép életnek...
Táncra is perdülök, hiszen ott lehet, ott mindent lehet, és én szeretek táncolni, nagyon-nagyon arra a dallamra, ami éppen akkor a fülemben szól, szünet nélkül...
Jaj, szemerkél az eső, de nem baj, itt , vagyis ott, semmi sem baj, csak este legyen friss, finom osztriga, és gyöngyöző pezsgő...
Most már teljesen beleéltem magam, és így fogok mosogatni...
Becsület szavamra, ugyanis én örökké játszom...
Ne haragudjatok, hogy idetolakodtam közétek, de nézzétek el egy szeleburdi, kócos léleknek, aki vagyok...
https://www.youtube.com/watch?v=pFtDUxXm
Mikijozsa2017. február 19. 13:54
Várni kell, majd csak megjön
Törölt tag2017. február 19. 13:51
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2017. február 19. 13:15
Törölt hozzászólás.
voodoo2017. február 19. 12:59
@Törölt tag: igen, valami nagyon hasonló... Átírtam a címet, mert annyira komor hangulatot árasztott, rátelepedett az egész írásomra. És az inkább szól arról, amit Te és @Kicsikinga: idevarázsoltatok... "és boldogan venném föl a csipkekesztyűt a fátyollal pikánssá tett kalapot, és nyitnám ki a paraplét, majd kikocsiznék a Bois de Boulogne-ba, majd a Montmartre-ra..". Na igen, én pedig lennék lennék a férfi aki gálánsan nyújtja az ernyőjét a (a Monmartre-ra már paraplé és kalap nélkül, és gyalog...) érkező hölgy(ek) fölé. :)) Jó volt egy kicsit visszautazni abba a korba, a Millenium körüli időkbe. Még nyoma sem volt a nagy háborúknak, Mondjuk 1889-be... (Renoir képe akkor már három éve elkészült...). Ahogy elkészült az Eiffel-torony is, és ha Renoir várt volna pár évet, talán már a torony is ott magaslott volna a képe hátterében, az Esernyők erdeje fölött :))
Törölt tag2017. február 19. 11:06
Törölt hozzászólás.
voodoo2017. február 18. 14:23
@Törölt tag: @merleg66: bocsánat, elfelejtettem megköszönni, hogy itt jártatok!
@Rozella: :)) Hát igen, az utolsó versszak talán egy másik esernyőről és esőről szól... De a Sors, ott középen, szürke ernyővel... 130 év alatt mit sem változott...
@Kicsikinga: Ez gyönyörű bejegyzés lett Kinga, igazán nem akartam könnycseppeket csalni a szemedbe (megint)... a zenéket is köszönöm.
@Törölt tag: talán felviszem a főoldalra is, de egy derűsebb címen. Ez annyira komor lett így... Ott egyébként nehéz felkelteni a figyelmet a komolyabb gondolatokkal. Talán ha egy rózsaszín elefántról írnék :))
Kicsikinga2017. február 18. 13:14
https://www.youtube.com/watch?v=zYceaNll
Kicsikinga2017. február 18. 13:12
Elolvastam a versedet, elolvastam a mindig nagy tudásra valló hozzászólásaidat, és csak annyit szeretnék belekotyogni a kettőtök szép dialógusába, ami még elfogadható.
Sajnos nem tudom megállni, mert éppen itt alant azt olvasom, ami azt a várost, azt az életfelfogást, életvitelt jelenti, aminek örökké részese szerettem volna lenni.
Pontosan akkor, abban az időben, amikor a levegőben még ott volt egy máshol nem érezhető "illat", a SZENVEDÉLYÉ!
Ez persze ott volt, van(?) a borostyán sűrűje között kikandikáló zsalugáteres ablakok mögött a Loire-völgyében, ott leng a Provence-i dombok fölött, között, a piacok standjai mögött árujukat kínálók szemeiben, a kulináris örömöket adó finomságokban, a sajtok, a borok tiszteletében, és folytathatnám, de az sokáig tartana, és talán unalmassá is válna, de a szívemben izzó szenvedélynek nem tudok megálljt parancsolni, és boldogan venném föl a csipkekesztyűt a fátyollal pikánssá tett kalapot, és nyitnám ki a paraplét, majd kikocsiznék a Bois de Boulogne-ba, majd a Montmartre-ra...
https://www.youtube.com/watch?v=C9J6G_rd
Törölt tag2017. február 18. 12:40
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2017. február 18. 12:36
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2017. február 18. 12:31
Törölt hozzászólás.
voodoo2017. február 18. 12:06
@Törölt tag: a kép, a zene varázsa mellé óhatatlanul megérkeznek az illatok is. Eszembe jutott, hogy ott, azon a XIX.század végi párizsi utcán a levegőbe szagolva milyen illatokat éreztek... Párizsban is kétféle illat van: jó és rossz. Adott az előző napi záporokból maradt pocsolyák, a sár fanyar hátterében a frissen hulló eső illata. A vastagabb (gyapjú) szövetkabátok az eső miatt azonnal jellegzetes "ázott birka" (... :) ) szagot árasztanak... De ez van, akkoriban még nem hordtak műszálas holmikat. :)) Na és persze a környék boltjaiból, éttermeiből, cukrászdáiból kiáramló fűszerek, dominánsan a csokoládé, a fahéj és vanília, a kávé, és a kora reggel sütött péksütemények estig kitartó illata. Na igen, és az érett sajtoké is... :)) Párizsban mindenütt érzed a régi házak, téglák szagát, amely egész más napsütésben és esőben... Lépten nyomon találsz egy templomot, ahonnan a füstölők illatával keveredő furcsa korhadt fa és földszag árad, mégha márvány, gránit fedi is a padlót. A mai Monmartre nyílván más, mint a százharminc évvel ezelőtti, lépten-nyomon szuvenírárusokba, utcai portréfestőkbe ütközöl (akik egyébként nagyon ügyesek), de a festékek illata az éppen száradó vásznakon leírhatatlan. Érezni kell...
És akkor eljutottunk a két főszereplőhöz és velük Párizs fő illat-attrakciójához, a parfümökhöz... Mert utazhatsz bárhová, New York, Milánó, London elegáns negyedeibe, olyan komplex illathatást sehol sem találsz, mint akár egy egyszerű belvárosi séta során Párizsban. A XIX század végén a férfiak nyugodtan "viselhettek" ibolyaillatot, nem nézték őket ezért "másneműnek", sőt... Csak később jöttek divatba a kesernyés, szivar-whiskey szagú angolszász klubokat idéző macsó illatok. A nők viszont egyértelműen virágillatokba öltöztek. Az alap virágillatokat szó szerint megfűszerezték fahéjjal, narancssal, teával, néha szantálfa kérgével, és más egzotikumokkal. Ekkorra a parfüméria már egész komoly iparággá vált. De a főszereplőnkön ma semmi mást nem érzett a férfi, csak a nő álmai vadvirágainak friss illatát. A férfiak leggyakrabban nem is a partnerük szemébe, alakjába, hangjába lesznek szerelmesek, hanem az illatába... Szeretem azt képzelni, hogy ezen a képen, abban az időtlen pilanatban is éppen ez történik. Ne a kép sötét tónusait figyeljétek, hanem a nő arcát, ahogy kiviláglik az esernyők erdejéből... És igen, ha "beleszagolsz a képbe", a szerelem illatát érzed, és egy szerelem születésének pillanatának lehetsz szemtanúja. És akkor már nem is érdekel Renoir titka, hogy miért festette át a képét, miért öltöztette át modelljét... Talán így, ezzel a sötét színű ruhával gyászolta meg az elvesztését, hiszen 1890-ben, nem túl sokkal a kép elkészülte után már feleségül vette másik modelljét. És mégis úgy képzelem, hogy a férfi diszkrét és visszafogott férfias kölniillatából az a férfi úgy repült el a nő nyári vadvirágai közé, hogy elég volt a közelébe hajolnia.
Törölt tag2017. február 17. 23:48
Törölt hozzászólás.
voodoo2017. február 17. 22:56
@Törölt tag:
http://research.ng-london.org.uk/project
A harmadik, negyedik röntgenképen látszik a fehér csipkegallér, a csipkekézelő... És persze a kalap is.. . Ez az igazi varázslat... :))
voodoo2017. február 17. 22:46
@Törölt tag: Ezen a képen Renoir (egyik) nagy szerelmét, Suzanne Valadont jelenítette meg... Nehéz gyerekkora volt, 11 évesen már dolgozott, többek között cirkuszi akrobataként is, de egy baleset miatt szerencsére más foglalkozást keresett... A Monmartre őt is bevonta, és 10 év modellkedés közben és után ő is festő lett. Modellként Renoir mellett más óriásoknak (Toulouse-Lautrec, Degas, stb.) is modellt állt, illetve gyakran feküdt..:)). Renoir több képén szerepel, ez messze a legtitokzatosabb... Eredetileg kalapban volt, utána csak az üres kalapdoboz maradt. Eltűntek a csuklójáról a csipkemadzsetták, a nyakából a csipkegallér. Mögötte, a kislányon látszik, milyen lehetett. A nővérén pedig talán a kalap hasonlít az "elvarázsolthoz". Nem tudni miért festette át a már szinte kész képet, a két változatot egymás mellett lenne jó látni. :)) Engem is érdekel régóta ez a rejtély, nyílván nem dől össze a világ, ha nem jövök rá, de akkor is... Egyébként a Skyfall c. James Bond film végén mutatják JB balesetben meghalt szüleinek sírkövét... Alexander Bond és Monique Delacroix Bond. Ez most ugrott be, amikor a Tilla Durieux nevet olvastam. Mert ugye Eugène Delacroix is festő volt. Romantikus és zseni... :) A kettőnek ugyan semmi köze sincs egymáshoz, de vannak villanások, amiket egy életen át hordozok. Képből, filmből, versből, regényből... és persze mindenféle zenékből...
Köszönöm a szép és lelkes szavakat, és persze a sztorit, rögtön utánaolvastam megint, csak arra emlékeztem, hogy a Durieux felvett név volt, de a Tilla és az Ottillie legalább párban vannak... :))
Törölt tag2017. február 17. 21:40
Törölt hozzászólás.
merleg662017. február 17. 20:56
@voodoo: Fantasztikus képek, remek zenék! Igazi mesterművek! Gratulálok! Élmény volt olvasni ésa zenét hallgatni!
Rozella2017. február 17. 20:34
Sok esztéta, vagy művészettörténész megirígyelné az első öt verszakot(nem csoda, hogy ez a kép téged is megihletett ), azért az utolsót is értenék remélem, és elégedetten bólogatnának! :) Nagyon szép lett!!
Törölt tag2017. február 17. 19:44
Törölt hozzászólás.
voodoo2017. február 17. 19:42
Ide is kihozom a linkeket...
A képet
https://www.nationalgallery.org.uk/paint
és a zené(ke)t...
egy remek dzsesszbandától...
https://www.youtube.com/watch?v=DeI0fw3O
és a zseniális Al Jarreau-tól, aki sajnos nemrég elutazott egy nagy sötét felhőn oda, ahol mindig hibátlan kék az ég...