Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mindig csak...
voodoo• 2016. szeptember 20. 19:34
Még melegít
Jéghideg éjeken... őszi levélként hullj tenyeremre,
alhatsz benne, amíg odakint szél tépi a fákat,
tán' ígér majd fűt, fát, csábít távoli, szép helyekre,
ám ígérete könnyű felhőként tovaszállhat....
...még melegít, de a Nap színéről mégis a tél jut eszembe,
tegnap.... pillangó voltál, s lám, vége a nyárnak,
nem bújhatsz dideregve a hervadt rózsakehelybe,
bújj el nálam... házam az Éden, ahol hazavárnak...
... mindig csak... téged bámulnálak, ha... lehetne,
két szemed éltet, pillantásod léthorizontom,
mintha a Mennyország mélykék ege fénylene benne,
kár, hogy mindig megtorpantam e tétova ponton...
...néha legyintek az elrohanó évekre... nevetve,
most egy pillanat is megváltoztatja a sorsom,
Éva lehetsz, ha megérkezel, és Ádámod örökre szeretne,
addig amíg ideérsz, ez a mennyei hely lesz a Poklom...
Rozella2016. szeptember 21. 15:23
@voodoo: Igen, teljesen így van. Én is azt vallom, hogy csak azt, és úgy szabad írni, ami természetesen és őszinte szándékkal születik. Visszaolvastam jó pár korábbi írásodat, versedet, de nem éreztem azt, hogy bármelyik erőszakolt, vagy őszintétlen lett volna. Az, hogy épp milyen lelkiállapotban, hangulatban, milyen események hatására ír valaki, mindig változó, és lehet jobb, vagy rosszabb a vers is. Múltkor egy nagyon szép versben (Lukács Mária: Csipke-szél ) olvastam ezt sort: "mindenki saját arcát mártja a napba" és ez engem nagyon megfogott, mert szerintem ez az írás lényege is: Napba mártott arcot elrejteni a sorok mögé nem lehet! :)
Törölt tag2016. szeptember 21. 15:08
Törölt hozzászólás.
voodoo2016. szeptember 21. 14:50
@Rozella: A nagy Delete-akcióban a Poet-es írásaimhoz értem. A mini-guillotine-nal a kezemben megálltam az egyik versnél, és végül megkegyelmeztem neki... :)) Viszont azakkori első versszakhoz hasonló soraim most másképp "szóltak", és a többi jött már egymás után. Időmértékes sorokat szándékosan írni nagyon nehéz, ha elkapom a fonalat, kigurulnak a sorok... ha erőlködöm, sosem fejezem be. A három pont nálam egyfajta (ütem)szünet, általában a zene ütemét követve, amit hallgatok írás közben... bár ez a versszakok, szótagok számára, egyebekre nincs hatással (csak jól elrejti, igaz Róza?? :)) )
voodoo2016. szeptember 21. 14:23
@Törölt tag:
Figyelő
Elfogadásra váró versed: Még melegít
Versedet a moderátorok már elfogadták, 4 nap múlva, 14 óra 40 perckor fog felkerülni az oldalra.
:)) Nem írom át... 4 napig biztos nem :))
Rozella2016. szeptember 21. 13:40
@voodoo: Jogos! A hexameterekre csak utólag döbbentem rá... talán megzavart a sok három pont... Szerencsés vagy én azt hiszem, mert azt és úgy írsz, amit és ahogyan csak akarsz, ezt hívják tehetségnek.. ami a esetedben a lélekkel is találkozik! :)
Törölt tag2016. szeptember 21. 13:36
Törölt hozzászólás.
voodoo2016. szeptember 21. 13:12
@Molnar-Jolan: a régi "antikok" jól kitalálták ezt... :))) Nekik egyébként 100x könnyebb volt, a(z ó)görög és latin szinte adja magát... a magyar nem annyira...
@Rozella: sok ilyen pillanata van a szerencséseknek... (van, akinek csak egyetlen egész életében, és azt sem veszi észre)
@merleg66: köszönöm!
@Zsuzsa0302: Neked is Zsuzsa!
@Törölt tag: szépet hoztál, de azt hiszem, nagyon kell a zene is a teljes ért/z/éshez... Ma másképp írnám meg: az előbb még esett... most süt a nap... és már félve írom le, hogy szivárvány lebeg a tó felett. Kb. ugyanígy változik a kedvem is. Most inkább a blues, rainbow ide, vagy oda...
Törölt tag2016. szeptember 21. 09:46
Törölt hozzászólás.
Zsuzsa03022016. szeptember 21. 08:50
De szép!!!! Mikor fogok én is így írni!!!! :( Gratulálok !!! :)
merleg662016. szeptember 20. 22:15
.. mindig csak... téged bámulnálak, ha... lehetne,
két szemed éltet, pillantásod léthorizontom,
mintha a Mennyország mélykék ege fénylene benne,
kár, hogy mindig megtorpantam e tétova ponton.
Nagyon szép!
Rozella2016. szeptember 20. 21:52
"..néha legyintek az elrohanó évekre... nevetve,
most egy pillanat is megváltoztatja a sorsom,"
...sok ilyen pillanat lehet... szép!
Molnar-Jolan2016. szeptember 20. 20:21
Szépen lüktet. :) A zene is fincsi.
voodoo2016. szeptember 20. 19:58
Na jó, hoztam még egy zenét... mert az előbbi bejegyzésemet azzal egészítem ki, hogy 2 blues akkord közötti szünetben néhányszor ez a zene is belefért... talán azért...mert egyszerűen mesés... Hannes Voigtländer: Autumn Breeze
https://www.youtube.com/watch?v=mWVBmsPU
voodoo2016. szeptember 20. 19:49
Most ez van éppen... napok óta hallgatom már... --->Eddie Martin: Autumn Blues...
https://www.youtube.com/watch?v=VHRICqGh
Ui...
Azt hiszem, az elmúlt hetekben kiírtam magamból mindent, amit nem mondhattam el, talán most jön majd az, amikor elmondom, amit nem írhattam le... vagy csak (el)hallgatok, ahogy szoktam...