Zenéhez a szó
VersCsú-cs-hatás....
A csé meg a zsé
Csé nélkül élni lehetne
De biztosan nem lenne jó,
Mert nem cseveghetne
A felkelő nappal reggelente
Lent a kertben, a cserfa ágán,
Csengettyű hangján a rigó.
Csupa szürke nap várna rám,
Fejfájós ébredés és kapkodás,
Ha még a reggeli kávémban
Sem csörrenne meg a kiskanál
És nem csókolná meg az arcom
A legelső hajnali napsugár.
Ezt a pár sort írtam cserében,
Cserfes tündérnyelven megírt
Csengő-bongó kis versedért,
Csodásan csendül a sok cséd,
Ne cseréld el, bármit is ígér
Bármit zsong a füledbe a Zsé!
Mindörökké Michael
Egy Sea-nes álom
Talán a mában élsz, de ez mégsem te vagy,
már rég elvesztetted igazi önmagad,
mert még túl nehéz súly válladon a múlt.
éjjelente belehalsz egy sosemvolt
szerelembe és magadnak se ismered be,
hogy e szerelemhez nem vezet egyenes út,
valami mégis visszahúz, a sötét pincébe,
és minden éjjel beledőlsz a Szerelem tőrébe,
újra és újra, mindig ugyanúgy...
Talán eljutok...
Újrakezdés
Ennyi épp elég volt, agyonnyom keresztem,
régi életemet most jobb lesz befejeznem,
kölcsönvett szárnyakon a felhők közé szállok,
az óceán felett a széllel járok táncot,
repülök hajnalig, és ha kibírja a szárnyam,
eljutok a csillagra, ahol angyalok várnak.
ha hiányoznék valakinek, ma már ne keressen,
jöjjön holnap, ha életemet újrakezdem!
Újrakezdés
(újra kezdve)
A régi életemet most
Jobb lesz befejeznem,
Ha valaki hiányolna,
Most már ne keressen,
Jöjjön inkább holnap,
ha majd újrakezdem!
Régóta vágyom a fényre
És jó ideje fontolgatom,
Hogy a múltamat végre
A hátam mögött hagyom
És a felhők fölé szállok
Kölcsönvett szárnyakon.
Ma bátran nekivágok
A legutolsó utazásnak
És ha bírja a szárnyam,
Repülök akár hajnalig,
Egy távoli kis csillagig
Ahol angyalok várnak.
Ha a földjükre lépek,
Végleg búcsút mondok
A halandó földi létnek,
Kérek tőlük egy glóriát,
Dicsfényt, hófehér ruhát
És másnap visszatérek.
Kibontott vitorlákkal
Óceánkeringő
Ahol az óceánba hull a horizont
És a végtelenbe olvad az ég kékje,
Keringőt járnak a hullámzenére
Az óceán tükrében az angyalok.
Még rájuk kacsintanak a csillagok,
Utána vidáman felszállnak az égbe,
Ahol az óceánba hull a horizont.
Amikor éjjel felkel a telihold,
Kibontott vitorlákkal elindulok,
Rábízom magam a tengeri szélre
És talán egy napon eljutok Délre,
Ahol az óceánba hull a horizont!
~~~~~
Ahol elolvad az ég türkizkékje
És az óceánba hull a horizont,
Táncra perdülnek az angyalok!
Megmártóznak a csillagfényben,
Keringőt járnak a hullámzenére
És felszállnak az égre éppen ott,
Ahol elolvad az ég türkizkékje!
Rábízom magam a tengeri szélre,
És amikor éjjel felkel a telihold
Kibontott vitorlákkal elindulok,
Egy szép napon végre eljutok Délre,
Ahol elolvad az ég türkizkékje.
és
A láthatáron, ahol a Nap ragyog,
akárcsak egy régimódi bálban,
elegáns, hófehér felhőruhában,
walcert járnak az égen az angyalok.
Nézem őket, és szívem belesajog,
szívesen részt vennék a mulatságban,
ahol a láthatáron a Nap ragyog.
Itt csak önmagam árnyéka vagyok,
de talán az a hely, ahová vágytam,
hét tengert bejártam, mégse találtam,
remélem most végre rátalálhatok...
a láthatáron, ahol a Nap ragyog...
Egy új nap
Fél három
Fél három,
kialudt a gyertya lángja,
az ablakhoz ülök,
a hajnalt várom,
amikor a sötétet elűzi
az ébredő Nap
hajnali felhők falára
festett szivárványa.