Zenéhez a szó

Ez a vers rólam szól


Legtöbb versemben lángol a szív
És árad belőlük a szenvedély,
Én pedig többnyire vígan hajózok
Érzelmeim viharos tengerén.
Ez a vers másról mesél.
 
Már nem forr össze csókban a száj,
Célt tévesztett varázs a vágy,
Suttogássá halkult a régi vallomás,
A tegnapi láz már alvó parázs.
Ez a vers most más.
 
Lelkem mélyén riadt csend honol,
Hallom, ahogy a szívem dobol,
Sajnos nem segít rajta az alkohol,
E néhány sor túl mélyre hatol.
Ez a vers rólam szól...

Az utolsó három perc

Ha egyedül maradsz az éjszakában,
Mégis önmagadtól félsz legjobban
Az ürességtől  kongó szobádban,
És testedre feszülve fojtogat
Kétséged szűk gyászruhája,
Megoldom a derekadon
Bánatod szoros övét
És szépen, lassan
Leszáll köréd,
Megérint
A sötét
És ha
Majd egy
Apró szikra
Lángra lobban,
A rossz kedved is
Elmenekül nyomban,
És az utolsó három perc
Rendet teremt a káoszban.
Ha kicsit meglazítod válladon
Ruhád pántját és az lassan lehull,
Látod magad a tükörben ruhátlanul,
Meztelen lélekkel, de mégis ártatlanul.

Homokóra

Száguld az Idő és az apró homokszemek,
Lehull nak, mint a letépett  naptár lapok,
Most lassan megfordítom a homokórát,
Hogy visszafelé induljanak el a napok.
Álmaid régóta elvisznek a múltba,
Felszállsz az égre újra és újra
Hogy egy üstökös hátán
Átkelj az űr óceánján
És gyermekként
Lépj ismét
A bejárt
Útra!
És ha
Majd
Eléred
A csillagokat,
Már ne nézz hátra,
Ne élj a múltban többé
A gondjaid váljanak köddé
És legyél boldog mindörökké!
Maradj gyermek és ártatlan lélek
 És ha mégis elszállnak veled az évek
Akkor se nőj fel majd ismét ilyen hamar,
Bármerre visz a sorsod, maradj önmagad
És soha, sehol se felejtsd el, hogy ki vagy!

Még egy érintés


Még egy utolsó érintés,
Még egy tökéletes mozdulat,
Amit megőriz a múló pillanat.
Színes varázsdoboz a múlt,
Benne egy apró titokparázs,
Amit egy napon lángra gyújt
A vágy vagy a kíváncsiság.

Múlnak a hetek, hónapok
És követik egymást sorban
A szeszélyes évszakok,
Amíg feltárul a kapu előtted,
És mögötte bűvös táj hív útra,
Hogy lelked lélekösvényein
Hazaérhess végre újra.

Többnyire fösvény a Sors,
De a bukás mégsem törvény,
És talán nem ránt le örvény,
Maradsz fent, a mélység szélén,
Odalent úgyis a semmi vár,
És valahol a lelked legmélyén
Még a végtelen ég a határ!

Hét pohár bor

Az elsőben még szépen csillog a remény,
A másodikban már csak a gyertyafény,
A harmadikban érzel valami déjà vu-t,
A negyedik talán tényleg elűzi a mélabút,
Az ötödiknél még emlékszel mi a neved,
A hatodik után már elveszíted józan eszed,
A hetedik után valahogy minden görbe,
Hamarosan megérkezik a nyolcadik törpe,
És vele a pillanat, amikor a film elszakad,
Utána csak reggel találod meg újra magad!