Hétfő délután

voodoo•  2014. április 10. 08:35


Sulle colline dietro


(a hegyek mögött)
  


 Bámulom a tavat odalent, önfeledten táncol
a késő délutáni napfény a kacér hullámokon,
a hegyek mögött, az apró olasz falvakban
már felsóhajt az este és vörösbe hull a fény,
a vacsorához kínált bor bíbor bársonyából
szelíden visszamosolyog a holnapi remény,
aki látja, rájön, hogy mindig is ezt kereste,
hosszú volt az út, fáradtan kinyújtózkodom.
 
Már régóta tudom, hogy nem ereszt a múlt,
nem remélek csodát, nem is gondolkozom,
most mégis hagyom, vigyenek az emlékek,
a következő menetrend szerinti időgépre
elszánt potyautasként felkapaszkodom,
talán ma visszatérek a dolgok kezdetéhez,
amikor a vállamra került a súlyos kereszt,
és megértem végre, hogy miért hordozom...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

pauleve552014. április 10. 19:33

Szívfájdító ez a hangulat, a szépséges tájkép előtt megszólaló mélységes szomorúság, beletörődés...
Menj vissza a kezdetekhez, érdemes... és a helyükre kerülnek a dolgok.

voodoo2014. április 10. 08:49

Miért van az, hogy mosolyogsz, pedig sírni lenne kedved éppen? Miért olyan nagyszerű megfürödni a reggeli napfényben és miért fogy el lassan a levegő, amikor este vörösen felizzik a horizont?

voodoo2014. április 10. 08:38

Szavak, képek
http://panos.myswitzerland.com/#p=p01241 2cimetta
https://www.flickr.com/photos/bivoir/274 5233945/
és zene
http://www.youtube.com/watch?v=_VHj1_-Hg 0I&list=RD_VHj1_-Hg0I