Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Haldokló vágyak
voodoo• 2012. június 5. 21:57
Haldokló vágyak angyala
Hol van az a régi nyár, amikor megérkeztél hozzám,
hullámzó vágyak és halványuló kételyek között
megoldottad könnyű ruhád, levetted angyalszárnyad,
és elhitetted, hogy magányom végleg elköltözött?
Hová lett az óra, amikor zihálva vágytunk egymásra,
te még egy-két pillanatra megálltál a tükör előtt,
utána úgy ültél az ágyra, mint aki ajándéknak szánta
a halhatatlanság lágy selymébe öltöztetett időt?
Sokáig úgy gondoltam, néküled üres lenne az élet,
de jött sok jel és fura árnyék, ami meggyötört,
és már hiába hazudtam magamnak, hogy nem félek,
hogy még vágylak: valami már végleg összetört.
Messze járt a felhő, amin kacér angyalként megjöttél,
eltűnt a forró érzés, amit kezdetben úgy élveztél,
megdermedt az olvadt méz, a kéj, amivel mérgeztél,
és többé nem kértem tőled, hogy szeress még...
~~~~
voodoo2015. március 2. 19:28
@Moonflower: a másik blogomban van az eredeti. Azt nem tudtam volna feltölteni a főoldalra. Ott egyébként sok "holdas" írásomat találod... nem éppen a holdvirágos rétről, de nagyon őszintén...
http://blog.poet.hu/eratus/erintesek---p relude
Moonflower2015. március 2. 15:34
@voodoo: Sokat töprengtem életem során mitől múlik el az az érzés. Persze ismerem a fiziológiai magyarázatot az agyunkaban működő hormonokról, de a lelkemnek ez nem elég. Te már rájöttél?
Ez megint egy újra és újra olvasós vers, nagyon tetszik.
I
Törölt tag2012. június 10. 17:18
Törölt hozzászólás.
Bianca2012. június 10. 16:14
Sajnos a ''boldogság'' unalmas, mert abból lesz a megszokás, ha nem vigyázunk. Ezt ha tudjuk és résen vagyunk, nem felejtjük el, hogy ami már nem lobog úgy, és ott van velünk mindennap, és bosszantó dolgai vannak, /horkol, nem pakol el stb/ azért még ő a legdrágább nekünk, szépen lehet folytatni, más hőfokon. Szép vers, tetszik!
voodoo2012. június 10. 14:50
Köszönöm Györgyi! Formálódik még bennem...
Twilight2012. június 10. 11:52
Remekül megírtad, gratulálok!!
Szeretettel üdv.:
Györgyi
voodoo2012. június 6. 22:25
Drága Virág, nem vagyok szomorú. Csak lassan megtanulom hogyan tudok túllépni a múlt árnyékain... Pl. kiírom magamból.. :)
... és ha egy angyal szándékosan felejti ott? Hogy eggyel több oka legyen visszatérni? :))
voodoo2012. június 6. 22:20
Köszönöm Eliza! A töréspontot és a törés okát keresem. És, hogy megelőzhető-e valahogy....
Eliza.2012. június 6. 15:18
''És egy idő után nem kérdeztem,
Nem éreztem és és nem kértem,
hogy szeress még...''
igen. Átérezhető...van hogy az ember belefárad.
Tetszett!
Törölt tag2012. június 6. 14:37
Törölt hozzászólás.
voodoo2012. június 6. 11:01
Épp az a baj, hogy gyorsan jön és lassan múlik... :))
Törölt tag2012. június 6. 00:12
Törölt hozzászólás.
voodoo2012. június 5. 23:47
Hidd el nem véletlenül formálom át az emlékeimet... Nem személyt idéz, hanem egy érzést. Ahogy a tétova vágy angyalszárnyakon megérkezik és kézen fog... És persze az elmúlás érzését, ahogy egy napon haldokolni kezd ugyanez a nem sokkal korábban még nagy becsben álló vágy... És már csak az elsiető angyalszárnyakból ott felejtett toll marad emlékül... éppen ezt...
Törölt tag2012. június 5. 23:38
Törölt hozzászólás.
voodoo2012. június 5. 22:09
Zenét hallgattam és eszembe jutott a másik blogomba feltöltött vers és minden, amit felidéz. Áthoztam és átírtam mostani hangulatom szerint...
voodoo2012. június 5. 21:58