Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Csendkő mélyén
voodoo• 2026. április 5. 10:32 • olvasva: 142
Későre jár. Csak bámulom az eget:
a kelő Holdtól dereng a láthatár,
fátyla alá bújnak a fák, a hegyek,
tudom, érzem, miről álmodik a táj.
Kottámon összefolynak a hangjegyek,
már alig tudom követni dallamát,
meg-megáll ujjam a billentyűk felett,
lassan elnyeli a csend az éj dalát.
Elhalkul édes-bús melódiája,
s mikor kialszik az álmos gyertyafény.
utolsó hangja ránémul szobámra,
megérkezik álmom, elhozza a szél:
felkap, elvisz egy újabb utazásra,
Isten valószínűtlenül kék egén.
Épp... lángot fest a Nap az óceánra,
ragyogása hullámként suhan vizén.
Őrzi, vinné tovább tüzét... hiába...
ellobban, mikor sóhajtva partot ér.
Ám álmainkban... egy-egy éjszakára...
ünneplő ruhába öltözik az ég,
mert a part menti szikláinkba zárva
lávaként izzó vágyakat rejt a mély.
Baljós árny pihen szerelmünk zátonyán,
de el is röppen mikor megérkezem,
fénylő-indák törnek át a réseken,
s fehér virágok nyílnak léptem nyomán.
Míg tűz lobog szirmukon, itt vagy velem
minden álombéli napom alkonyán.
voodoo2026. április 8. 20:48
@Florine: Ma délután olvadt egybe teljesen zene és szó. Erre (is) jók az olasz barátok, akik fordítás nélkül is pontosan értették minden sorát. Na jó, végül lefordítottam, mert kicsit azért is lett most ilyen. Ölellek
Florine2026. április 8. 12:58
@voodoo:
Köszönöm a verset, a zenét, mindig nagy öröm nekem jól tudod..!
🥰
voodoo2026. április 6. 17:32
@Florine: ez a dallam a leni versed miatt született, utána megírtam az első szonettet, majd a másodikat, és közben zene is változott velük. Viszont, mikor ennek a mostani ikerszonettnek a végére értem, előkerült az első dallam hozzá. Köszönöm, hogy utaztál velem a hullámaimon.
...
Maradt a régi zenelink az újhoz is, de idehozom, ne kelljen keresgélni.
https://soundcloud.com/voodoo-960467851/
Florine2026. április 6. 16:20
@voodoo:
Nagyon szép lett, csak ismétlem magam. Megértettem ,megéreztem a hullámzást,
Eszembe is jutott rőgtön valami ezzel kapcsolatban, és ide is írom ...
A lelkünknél nincs korlát, amikor tágulni akar és teret kér. Lásd a zongorát: fekete és fehér partok között hullámzik a csend, amíg az ujjaid, mint egy tollhegy, meg nem karcolják az időt. A zeneszerzés szerintem olyan, mint a festészet, a mély hangok sötétkékek, a magasak fehérek, villanások a hajnali víz tükrén. A versírás pedig próbálkozások sora, hogy neve legyen a dallamnak,mielőtt az utolsó akkord is elvérzik a szoba sarkában.
Az alkotás pedig(szerintem) sohasem kész mű, hanem a pillanat, mikor a festő leteszi az ecsetet, a zongorista keze még a levegőben vibrál, és ekkor rájövünk, hogy a csend sem ugyan az már, mint előtte volt. Szóval egyáltalán nem lepett meg a változtatás, mert a hullámzás az addig ott van, teret kér, míg a lélek tágul. Ilyen a művészet (ez is szerintem), én meg tényleg sokat beszéltem.Igazad van..:))
A versem itt ténylag nem vész el, ha a hullám el nem viszi..:)) De nekem is megvan.
:)
voodoo2026. április 6. 15:00
Nem kell a szó, a dísz ma mind felesleg,
mint szürke kőben az izzó, tiszta ér,
A csendben így látlak én, míg szeretlek,
a nyugtalan világom végéhez ér.
Az mozdulat, mi elvarázsolt rég,
ahogy a kottáid fölé hajolsz:
Nem édes álom ez, oly csodás egység,
mely fogva tart, s közben szabaddá oldsz.
Látod, éreztem, hogy meg kell őríznem a soraidat, amik miatt újra írni kezdtem. Ez a "kőben az izzó, tiszta ér" különösen érintő, képfestő gondolat. Nem hagyhattam elveszni. :)
voodoo2026. április 6. 14:23
@Florine: Nem tudom mi az oka, de ez a versem hullámzik és átalakul. Most ért partot és szólalt meg úgy, ahogy bennem él a dallama az első perctől. Elhoztam... :)
Florine2026. április 6. 12:51
@voodoo:
Fogva tart.. !
Legszebb álom, álmodjunk még..!
:)
voodoo2026. április 5. 19:11
@Florine: a korábbi szöveget annyira szomorúnak éreztem mire leírtam. A hullámok hátán a parton csendesen kialvó napragyogás, a sziklák köve mélyén várakozó parázs olyan képi világ filmje, aminek a következő kockáján hirtelen elsötétül a táj. De itt, a sziklazátony réseiből kihajtó tűzvirágok, a holdezüst felhők hátán érkező álom, és az azt hajnalig kísérő zene viszont csupa hullámzó fény, csupa dallam. Bámulod, nézed és már nem tudod (mindegy is) hogy álmodsz, vagy ébren vagy éppen. Ez a dal, a szavak közé, köré fonódó hangjegyek ennek az utazásnak a pillanatai. Ahogy írtad: fogva tart. Ahogy az álmom is engem. Még nem ébrednék... :)
Florine2026. április 5. 18:07
@voodoo:
Gyönyörű lett, mind a vers, mind a dal. Elvarázsol a hangulata , szépen szól a zongora, nagyon jó a kisérőhang aláfestés, kiemeli a gyönyörű hangod. Ragyog a dal..! :)
Je t'embrasse , mon chèri..
8rigit8elle2026. április 5. 12:27
Idilli 🥰
voodoo2026. április 5. 11:34
@Florine: jobb ez így. Egy szonettből kettő lett, és ezekhez jobban illik a dallam, ami miatt megváltoztattam a vers szövegét. Ölellek