Bíborkék felhők alatt

Látom, hogy a reggel szempilláin át
félénken beoson szobámba a fény,
mosolyt rajzol arcomra a napsugár,
elköszön álmom, este majd visszatér.
Szeretem, ahogy álom és valóság,
a bágyadt napsütésben helyet cserél,
még fel-felvillan az álombéli táj,
egy kis sziget az óceán közepén.
Te is ott vagy, sose hagynál egyedül
az álmot hozó, bűvös éjszakákon,
bár hajnalban az álmom elmenekül,
téged idéz minden szívdobbanásom,
s talán egyszer majd ébren is sikerül
vágyaim Atlantiszát megtalálnom.