gota
Monológ
Remek - mondta a morgós reggel -
ma nem követek el bakit.Azért is csapnivaló lesz a kedvem,hát keresek az idő ládájában valamit.Sérelem szagú, békétlent sárgát,vagy hideg-rideg kékeket,s olyan leszek, mint az ásító köd,ki felfalja a felleget.
Lesz belőlem sapka, mit hegytető visel.Felveszem a bánat arcát, mindegy milyen, csak szenvedő legyen, mert nem lehet jobb másnak mint nekem, ki most két balos cipőben csámpázik el.
Hát így. Magamra húztam mindent,ami a mai napra kell,és juszt is elrontom a kedved,nehogy neked ma jobb legyen.
Felkérésre: egy retro divatbemutató elé...
Ó azok a boldog hetvenes évek!
Trapper a farmer,
de ha igényed van márkásra,
hajnaltól sorba' állhatsz érte
A Váci utcába'
Szaszon a vágás. Egyen a frizura.
Orosz a köpködős szemfesték.
Amo a szappan, és Bac dezodort,
Fabulunt használni kötelesség.
Harminc centis a szoknya és loknis.
Jól megy hozzá az Alföldi papucs,
vagy egy sikkes lópata.
Magas talpakon illeg-billeg:
minden nő kész akrobata.
Szūtyõ, táska, mindegy csak nagy legyen.
A nadrág szára: trapéz vagy párhuzam,
és a földön húzod boldogan.
Nyáron a harisnya-csizma is trendi,
Nagylyukú neccel az igazi.
Minden színes és virágos.
Hippi hapy.
Ó azok a boldog hetvenes évek...
ép egy mai divatlapot nézek.
Szerintem a tervező eltévedt.
Nincs új a nap alatt!
Csak mi lettünk vének.
Már. nem mardos
Már nem mardos,
csendes mosollyá szelídült az érzés,
ha összetartozó embereket látok.
Mindegy, hogy párokat, vagy családot.
Ilyenkor megidézlek téged.
Érzem, hogy a kezed a kezemre téved,
élővé tesz megannyi emlék,
és a gyerekeket is láttam nemrég...
Becsukom szemem zsalugáterét.
Hangok, illatok tódulnak át a réseken,
és átértékelődik a jelen.
Mert ha tetszik, ha nem,
az utat egy idő után egyedül kell járni.
A semmiben azt a valamit megtalálni
ami minden nap visz tovább,
bár nem őrzöd markodban a holnap zálogát.
Már nem mardos, csendes mosollyá szelídült.
Hol vannak?
Hol vannak:
- azok a fülledt, lusta hajnalok,
mikor a redőnyön leskelődő fényerek
táncra kérik a sok játékos porszemet.
Hol vannak:
- azok a pókfonálon hintázó reggelek,
mikor az ébredő kert harmata
a madárdaltól megremeg.
Hol vannak:
- azok a nyújtózó, vibráló napok,
mikor a vakító légben
kékes fecskeszárny ragyog.
Hol vannak:
- a párolgó föld illatától buja esték,
mikor a sok csillag bólintva köszön,
és a hárs bolyhos ruháján
lecsorgó méz a múló fényözön.
Hol vannak?
Dúsképű lovag
Egy dúsképű lovag,- ki nem La Mancha, s mivel nem sebezhetetlen a sarka,nem is az Achilles nevet kapta,és már amúgy is Dö Bélla volt -,a szomszéd várba elindult.Momentán náluk akasztás miatt bizonytalan ideig zárva volt a bolt,mert a szatócs,:az említett eseménynumber one-jaként holt.
Szüksége lett volna : erre, arra,mert az ő Duldidinárja- aki mellesleg, már húsz éve a jegyese,de még nem esett rajta folt.Igaz, a kedves papaerényöv- és páncél-pucerájos volt -.Folyton nyaggatja,hogy vegyen már másik sisakot,mert amit hord,az nem trendi, kopott.Páncélból is kéne másik- ezt még a lovagi vizsgára kapta -és már úgy kinőtte, hogy télen a veséje fázik, és alul belőle,mindene kilátszik.
Ekképp bandukolt Dö Bélla,kackiásan jó lován,minek negyedik lába mű volt,mert azt gazdájaelvesztette kártyacsatán.
Felette pacsirta énekelt volna,ha a hátán nem egy sassal röpül,de mivel nem szól a nóta,Dö Bélla a paripa hátán komoran ül.
Meleg van, és zötyög a ló is,oly messze még a másik vár,de hirtelen gondolatiból kizökken,mert az út szélénegy lóstoppos leányka áll.
Behúzza hát a kötőféket,és maga elé felveszi,miközben hálát rebeg érte,hogy régi páncélja,csak addig ér neki.