Tudom...

Tudom hogy velem vagytok,

és mégis távol.

Furcsa lesz ez a karácsony.

Nem simogat sem kéz, sem mancs.

Képeket nézek: de ez nem vigasz.

Hideg falak közt hidegek az álmok.

Panaszolom a másvilágot.

Igen, van családom 

- a hétköznapi magány-molyok ellen: távol -.

Vannak barátaim, és ismerőseim.

Még leltárban vagyok.

Szeretjūk, vagy kedveljük egymást

- én hívom őket, vagy ők hívnak fel -,

de, ha világít az offline,

a kérdéseimre csak az én felel.

A sorsát senki nem kerülheti el.

A magányra születni kell.

Nem simogat sem kéz, sem mancs.

Képeket nézek: de ez nem vigasz.

Megint romokban egy porszem álma.

Panaszom van a másvilágra.