Szunnyadjatok még...

gota•  2020. február 16. 08:39  •  olvasva: 165


Ma megszólítottak az udvaron a fák:

ne vágyjam úgy a korai tavaszt.

Ők büszkén hordják most a hóruhát,

s bocskoruk alatt a föld megköszöni azt.


Sok gyökér nyújtózza lent a csendet,

s mikor majd a tavasz

- a nárcisz bársony harangján - csenget,

akkor lesz kikelet.


Szólt az akác:

- az első leszek,

ki a fejed fölé

hófehér zuhatagot ereszt.

Követem én

- súgta a hárs -,

hogy illatos kis ernyőcskéket láss.

Én csak barkát dajkálok

- mondta a nyír -,

de kérgem és vérem varázserővel bír.


Álmában rázkódott a vén diófa.

Vagy csak döcögve nevetett?

Mintha azt dünnyögte volna:

- hol van az még, kamaszbeszéd.

Csitt, szunnyadjatok csak még egy keveset!


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

miriam2020. február 16. 15:02

Nagyon jó!!💜

Törölt tag2020. február 16. 13:00

Törölt hozzászólás.

Krisztinka2020. február 16. 11:25

💜