Portré

gota•  2020. november 21. 09:21  •  olvasva: 13


Egy lepréselt levél erezetén

arcot kapott az ősz.

Bánat ül barna szemén,

amivel hanyatló gyermekein időz.


Földszagú barnák,

narancsok és rogyadozó sárgák,

zöldes okkerek

kapaszkodnak a haldokló tájba,

míg a fák csonkjain a maradék levél

egy fuvallattól is megremeg.


Csönd van. Mélységes csönd.

Ködlepte hajnalon

könnyeket sóhajt a táj:

ott, ahol az elmúlás postása jár.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom