Ne sírj... (Beának, aki elveszített egy barátot)

Ne sírj, nem halok meg.
 
A testem, az válik majd szürke porrá.
A lelkemet új dimenziók várják,
hiszen szabad lett, csak most még elbújik
egy használhatatlan, halandó váz alá.
 
Rövidre szabták e földi létem.
Okát tudják az arra jogosultak.
Bár látszólag még él minden szervem,
hidd el, bennük viszem tovább a múltat.
 
...és benne leszek minden dobbanásban,
minden légvételben, minden színben majd,
mit más szíveként, és szemeként látok.
Mert a mostani létem vége árán
néhány haldokló ág majd újra kihajt.
 
Ne sírj!