Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mielőtt
gota• 2026. január 7. 17:56 • olvasva: 55
Mielőtt
magadba fonod az utolsó képet,
s azt benövi lassan a vérző magány,
cseppekben hullik az arcodra az élet,
és nem hiszed el, hogy egyszer majd
jobb lesz talán.
Aztán beszövi az emlékeidet.
Csendben minden hazatalál.
Nem fájnak úgy,
megszelidünek a tüskék,
minek az esztelen harc,
nincs értelme már.
Rájössz, hogy porlik az élet,
hát magadba fonod az utolsó képet,
míg benövi azt a vérző magány,
skary2026. január 9. 08:59
@gota: jah az faképnél marad :) á má nagyszerűen élek nélküle .)
gota2026. január 9. 08:53
@skary:
Neem!
Az alkotás a bűnös, amihő az evokáció keszüle, de, szerintem az sem szonyorú. Inkább, a méltó elengedésről szól.
...és gyönyörű alkotás.
Ja, aki nem faceezik.🙃
skary2026. január 9. 04:35
úúú...deszomrúú
Animanongrata_2026. január 8. 06:01
Azért tudod, aki ilyen szépen tud írni abban olyan sok potenciál van még, vhol ez a digitális világ is hordozza a magányt, a valódi együttlétek hiányát, nem érdemes feladni, köszi h most is olvashattalak.
Irene2026. január 7. 23:39
Ahogy öregszünk, együtt nő vele a magány. Aztán beszövi az emlékezet. Csendben minden hazatalál. Nagyon szép versedhez, szívből gratulálok! Irene
S.MikoAgnes2026. január 7. 18:30
Szomorú. de gyönyörűen megírt vers, drága Ágotám!
💖🫶🤗
Szeretettel gratulálok: Ági