Majd meglátod

Majd meglátod:

Az öregség nem lopakodik,

váratlanul csap le rád.

Egyik nap szürcsölgeted 

a reggeli teád,

és amikor felállsz, 

hirtelen bő lesz a világ.

Eddig simult rád minden.

Passzolt az idő.

Most lötyög rajtad a nap,

s ólom nehéz,

a ma még ezt is meg kell cipő.

Magadra húzod a:

jó lesz az holnap kardigánt,

és hátha használ,

iszol meg egy teát.

Panyókán rajtad a:

hát nem ráérek nagykabát,

és hátradőlve rájössz,

hogy az öregség nem lopakodik,

váratlanul csap le rád.