Fecsegő Idő

gota•  2019. március 15. 09:37





Beugrott hozzám a kikelet,
és be nem állt a szája.
Megállás nélkül fecsegett arról,
hogy eddig merre járt,
és a szezonra kivel varratott új ruhát.

A tavalyit  összefestékezte az ősz.
Leszaggatott róla minden napot,
összegyűrte  kalendáriumában  a sok lapot.

Karácsony táján
kifordította  ruháján a rejtett zsebet,
és kínálta az ott lapuló kincseket.

Volt benne szeretet, meg színes szavak,
szöszmösznek egy kis dal,
de az is megmaradt.
Nem kellett senkinek.
Pedig a világ több sarkán próbálta meg
elajándékozni őket,
- keresztül-kasul ugrálva a téridőket.

Siránkozott, hogy más lett a világ,
- nem ezt ígérték neki régen,
a teremtés kezdetében.

Akkor még szabályok
vigyázták a rendet,
míg össze nem tákolták az embert,
aki megdézsmálta a tudás fáját,
mert azt hitte,
ezzel uralhatja a Mindenség Birodalmát.

Azóta is csak rombol, ritkán szépít.

Ő  viszont, minden napfordulónál
újraépit egy álmot,
hogy a tavaszi napéjegyenlőséggel
paradicsomba viszi - vállán - a világot.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Bugatti3502019. március 16. 17:38

...pont így fecseg Bródy is ! :)) https://youtu.be/R0_Ik48GUnQ

Kicsikinga2019. március 16. 13:57

Ezt a kis "traccspartit", könnyes szemmel olvastam, mert én még mindig meghatódom a tehetségtől!

Mikijozsa2019. március 15. 10:30

minőségileg te is megdézsmáltad a tudás fáját, - jó lett a versed :) gratula

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom