Én már...

Én már
nem tervezek jövőre.
Csak napokban gondolkodom,
és kusza álmaimban is
mindig a jelenről álmodom.


Én már
a pokol bugyrait meglestem.
Tudom, hogy lépni kell tovább.
Aggodalmaimat magamban elrejtem,
mint ahogy a magányos félelem jogát.


Én már
a kétes dolgokra
csak szarkasztikus humorral nézek.
Fanyar vagyok és néha nyers.
Ilyenné faragott az élet, s egy csipet 
szkepticizmussal is megfejelt.


Én már
senkivel sem játszom.
Nem tologatok, vonszolok arrébb
gátakat, sziklákat, hegyeket. 
Kivárom, míg betelik a vászon,
és az alkotó kezéből kiesik az ecset.