Almàk-körtèk

Üres kosarak, hordók tátongó méhét

megtermékenyítette a nyár.

Most minden magzata

az őszi születésre vár.

Vidám, opálos szőlőszemek.

Hamvas szilvák, recsegő diók

félhomályos kamrák rejtekén

lesznek ünnepre őrzött - elcsenni valók.​

Emlékszem, maga volt illatával a csoda:

egy hajában sült krumpli-vacsora.

Rajta szalonna korona volt a dísz,

s barna köpenyében hordott minden ízt.

Télen, tűzőn pattant gesztenyék hada

- édes sereg -

segített felmelegíteni

a kötött kesztyűbe bújt, fázós kezeket.

Mandulák csónakja nyílt,

s varázsolt marcipánt.

Mogyorók héja roppanva sírt,

de végül megadta magát.

Mélabús, bölcs körték, almák ültek

a szekrény tetején - várva a tavaszt,

s nagyanyám fakult szeme olvasztott rájuk,

nap mint nap viaszt.