a Kardfogú

gota•  2018. április 16. 18:23

 
Mikor takarót dob ránk az este,
a testmeleged utánam kutat,
hogy körbefonjon, s bástyákat növesztve
kergesse el a lidérces álmokat.
 
Barlangi csönd. Így lehetett egykor,
mikor nőstényét védte a vad.
Hidegtől, idegen kezektől,
a saját bőrével takarva azt.
 
Hosszú az út, mit megtett minden ősünk.
Felnőttünk, és nagykorú lett a világ,
de a sötétség titkait feszegetve,
csak atavisztikus nyom az, amit találsz.
 
Mert megsemmisülünk minden éjjel:
az alvás nagy-testvére a halál.
Titokban rettegünk - ugyanúgy, mint régen,
hogy barlangunkban megint a Kardfogú jár.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

ezaz2018. április 20. 07:36

extra klassz
grt

Molnar-Jolan2018. április 19. 19:17

"Titokban rettegünk - ugyanúgy, mint régen,
hogy barlangunkban megint a Kardfogú jár."
Pedig tényleg...
Jó ez.

Kicsikinga2018. április 17. 10:27

Ójaj, most sírok

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom