. . ,-ke

Törölt tag2014. április 17. 20:42

Törölt hozzászólás.

kovacsagi2014. április 17. 20:06

Nos, most van egy lélegzetvételnyi időm, hogy elmondjam én is.

Nem érvelek se ide, se oda - ízlés dolga.

A központozás hiánya és a kisbetűs írásmód a következőket jelent(het)i adott írástól és műfajtól függően (saját írásaimban):

- a gondolat kiforratlansága, megkérdőjelezése, felhívás a megkérdőjelezésre
- ideiglenesség, pillanatnyi érzések, futó gondolatok kifejezése
- egy gondolatfolyam kiragadott részlete, részletszerűség látszatának keltése
- a többértelműség erősítése, ezzel együtt mind saját magam, mind az olvasó "megdolgoztatása"
- nagyobb tér az olvasó és az író szabad asszociációinak
- a sortöréseknek mint szóköznél nagyobb szüneteknek az alkalmazása
- az áthajlások gördülékenységének erősítése

M.Laurens2014. április 13. 01:05

Épp ma találtam meg egy régebbi jegyzetemet, amiben néhány Faludy György idézet is szerepel, a modern költészetről alkotott véleményéből.
---------------
„Manapság a versnek általában nincs formája, azaz prózát tördelnek hosszabb-rövidebb sorokba, és költők meg kiadók gyakorlata szerint azt tekintik versnek, amit mindenki tud írni. Az ilyen költemények többnyire nem megjegyezhetőek, nem énekelhetőek és nem kísérik el az olvasót életeútján.”
-
Majd később ezt írja:
„ Zene nélkül való, kívülről megtanulhatatlan, deklamatórikus, prózai unalom. Kortársaim alighanem kedvelnek efféle verseket, de a következő nemzedékek alighanem elutasítanak”
----------------
Talán nem érdektelen gondolatok !

ildiko8112014. április 11. 07:40

A versed roppantul tetszett, kicsit találva érzem magam, kicsit talán szégyenkezem is, mert nem központozok, ellenben gyakran használom az alliterációt is. Egyébiránt számomra teljesen érthető így is az írás. :)
Azt is megjegyzem, nem azért nem központozok, hogy elkerüljem a nyelvtani szabályok betartását, vagy esetleg nem is ismerem azokat kellőképpen. Ellenkezőleg, a helyírásra mindig kényes voltam, nem tagadom, akadnak hibáim, de szerencsére a kényes dolgoknál bizonytalan vagyok, érzem, hogy meg kell nézni, meg is teszem.Igyekszem minél kevesebb selejtes szót írni.

Kedves M.Laurens, a ragrímekkel kapcsolatosan teljesen igazat adok neked. Saját esetemet mondom el: feltettem egy sok tagot számláló, magát komolynak gondoló oldalra néhány versemet. Különböző időpontokban más-más öntelt kritikus értékelte kezdeti írásaimat. Kaptam hideget-meleget, voltam közhelyes, képzavaros, és ragrímeket használó, unalmas... Nem voltam rest, megnéztem a kritizáló urak remekeit. A képzavart író úr "csillagvíz"-ről regélt, a ragrímet kifogásoló műve tele volt ragrímmel, sorolhatnám. Természetesen mindegyiknek megmutattam a kérdéses művét, és visszakérdeztem, ez hogy is van? Választ persze nem kaptam. A ragrímeket kifogásolónak azért gyakorlatilag ugyanazt fejtettem ki, mint te, hiszen a nyelvünket lehet kiforgatni, de ragozás nélkül nem lehet használni, anélkül talán kerékbe is törne... csak egymás után írt szavak halmaza volna.

Lehet, hogy most kéretlen prókátora voltam a központozást, és nagy betűket mellőzők táborának.
Köszönöm a türelmét, aki olvassan véleményem, történetem, és szintén amatőr fejtegetésemet.

Mygan2014. április 10. 23:55

Elnézést, hogy laikus amatőrként szólok hozzá, (nem bele) egy komoly művészeti kérdésbe, de jogász és bűnügyi szakember lévén - igaz a téma szempontjából marginális -, ám sajátos kérdések merültek fel bennem.
Miért pont a pont lett öngyilkos? Miért csak ő? Mikor, hol, miért és milyen módon?
Talán egy kérdőjelre bánatában kötötte fel magát, vagy szúrós vesszőket falcolt (nyelt le) mint a fogvatartottak, akik így remélnek alternatív szökési helyzetet? Vagy klasszikusok idézőjeleinek magasságaiból vetette a mélybe magát?
Kik és hogyan hajszolták bele ebbe a visszafordíthatatlan önpusztító lépésbe?
Milyen élethelyzet kényszere a kilépés, lelépés, menekülés? Ha a valóságban már nincs a megértésre reális alternatíva? Ha elfogytak a nyelvi eszközök és más már nincs?
A közömbös, az elnéző, vagy éppen a hallgatásba burkolózó környezet passzív támogatása tette lehetővé, hogy a kritikátlanul terjedő jelenség a mindennapok természetes részeként apránként csempéssze be, majd honosítsa meg a köztudatban, ezzel az új generációk részére természetessé téve -, majd irodalmi doktrínává emelve - és egyedül üdvözítő, követendő példává tegye a gyanútlan, idealista fiatalok számára?
Talán PONT itt kellene irányt mutatni?!

M.Laurens2014. április 10. 20:41

@Marie_Marel: Én azt hiszem , hogy Józsa Miklós barátom arra gondol, hogy nagyon sok a magyar nyelv sajátosságaitól idegen behatás éri az irodalmunkat az utóbbi években.
Fogadatlan prókátorként, had említsem meg, hogy a központozás elvetése sem a magyar nyelvre lett optimalizálva, és az oly sokat vitatott ragrímek kerülése is inkább a szász nyelvekre jellemző ( angol, német, stb. ) szokás, mivel a magyar nyelv eredendően a szóvégeken helyezi el a toldalékmorfémákat. ( in house - házban , wir geloben - esküszünk , wir werden nicht sein - nem leszünk)

bakonyiili2014. április 10. 17:25

Nagyszerűen összefoglaltad mondanivalódat!
Van ilyen is, olyan is - költői szabadság?!
Érdeklődéssel olvastam soraidat: Ili

Molnar-Jolan2014. április 10. 13:40

Azért jó, hogy "csak" ilyen témában zajlik a polémia, én meg attól kapok sikítófrászt, ha valaki élete alkonyán is következetesen lessz-nek írja a lesz-t.
Seám, abban igazad van, hogy prózában elviselhetetlen lenne a központ hiánya, én se olvasnék olyan regényt.
A vers azért más tészta. Költői játékosság is lehet, amit más értelemzavarónak lát, hiszen a kettős jelentés tágíthatja költői eszköztárat. Olyan jó, ha az olvasó mást is meglát a versben, mért kéne csak a költő szándékát ráerőltetni. Úgy, mint a kaleidoszkóp, ha belenézünk, kis tükrök varázsolnak új képet, oda ahol csak néhány törött üvegcserép, meg színes bigyó van. Nem azt mondom, hogy ezzel éljen vissza a versíró, hiszen úgyis meglátszik, ha a szándék erőltetett.

Marie_Marel2014. április 10. 13:17

@Mikijozsa:
"Egyébként is meg lehet figyelni, hogy nagyon sok un. "nyelvtani szabályt"a nem igazán magyarul értő emberek alkották meg."

Hoznál erre példákat?

gota2014. április 10. 13:11

Köszönöm Mindenkinek.
Igazán örülök, hogy sikerült kicsit felkavarnom azt az állóvizet, ami eddig a blogomat jellemezte.
Úgy gondolom, hogy pro és kontra, igen hasznos véleményeket olvashatunk, békés, beszélgetős formában.
Külön köszönet Miklósnak, a tudományos szakfolyóiratból való cikkért.

Törölt tag2014. április 10. 12:29

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2014. április 10. 12:12

Törölt hozzászólás.

M.Laurens2014. április 10. 12:08

Utóirat: A kérdéses idézett rész forrását elfelejtettem megadni, ezt elnézést kérve ezúton pótolom.

Tehát a forrás:
Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat, Anyanyelv-pedagógia című szakfolyóiratából való.
/ Miklós /

Mikijozsa2014. április 10. 12:05

Szerintem aki nem érti a tájszavakat, az csak részben tanulta meg a magyar nyelvet, Egyébként is meg lehet figyelni, hogy nagyon sok un. "nyelvtani szabályt"a nem igazán magyarul értő emberek alkották meg. Ezért úgy gondolom, hogy a nyelvtan i szabályok nem mindig helyesek, én magam is, habár nem vagyok nyelvész, nagyon gyakran a régi nyelv i formákat helyesebbnek tartom, mint a maiakat, mert ezek már kezdenek egy más nyelvből vett szabály részei lenni, és ha még sok új szabály születik, száz év múlva nyelvünk már aligha lesz magyar. Szívem-szerint azt mondanám - Tegyetek mindent, hogy a régi nyelvi formákat visszahozzátok az irodalomba!

Törölt tag2014. április 10. 12:03

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2014. április 10. 12:03

Törölt hozzászólás.

M.Laurens2014. április 10. 11:52

Nagyjából egy gyékényen árulunk, kedves Gota. Mert eredendően mi is a szerepe a központozásnak? Idézem: "A központozás egyrészt jelentéstömörítő, másrészt grammatikai funkciója van és elősegíti a szövegértelmezését.Ez azért is fontos mivel a magyar szórendben nincs kérdő és kötött szórend.
-
Ma , amikor komoly gondok vannak egyetemi szinten is a szövegértelmezéssel, különösen fontos lenne, hogy a központozás révén pontosan reprodukálható legyen a költő eredeti gondolata, és ne saját belemagyarázások sorával találjuk szemben magunkat. Persze ettől függetlenül lehet költői eszköz is, de nyakló nélküli alkalmazása többet árt, mint használ. És ne feledjük, hogy alkalmazásának kerülése elfedheti a szerző - finoman szólva- grammatikai tudásának hiányosságait is.
-
Mint azt már egy helyütt megírtam, a központozás elhagyása a francia szürrealizmus szüleménye az irodalomban,melynek jellemzője a "szimultaneitás" a grammatikai szabályok háttérbe szorulása, továbbá a központozás hiánya, és a képvers is. Mára már az eredeti határain túlnőtt e forma, és az esetek 99%-ában inkább a grammatikai szabályok kikerülése a látható cél, a szimultaneitás pedig nyomokban sem lelhető fel. Mondjuk ki nyíltan, divattá vált.
Hogy ez a divat mennyire hasznos , vagy maradandó, azt majd az idő eldönti. Bakonyiné Kovács Bea nyomán, egy Baján végzett felmérés végkövetkeztetéseiből idéznék, amit 4., 6., 8., 10. és 12. évfolyamos tanulók körében végeztek:

" Az eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy a diákok nagy része nem tanul meg kommunikatív értéket tulajdonítani az írásjelek grammatikai használatának. Egyes írásjelek a fiatalok írásgyakorlatából kiveszni látszanak: ilyen a gondolatjel, a pontosvessző és a kettőspont,..."

Én nem vitatom a költő szabadságot, de úgy hiszem, és gondolom, hogy író embernek - túl a divaton-, kötelessége őrizni hazája anyanyelvi sajátosságait, és azt tovább adni. Hogy ezzel nem vagyok népszerű? Lehet. De mértékkel használni egy eszközt, vagy abból rendszert csinálni, az két különböző dolog. Amennyire én tudom, a nyugati költészet is őrzi Shakespeare és Heine nyelvi örökségét.

Drága Gota , gratulálok, soraidhoz, és elnézést a kicsit (nagyon) bő fejtegetésért!

/ Miklós /

Törölt tag2014. április 10. 11:26

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2014. április 10. 11:07

Törölt hozzászólás.

gota2014. április 10. 10:57

...nem baj kedves!

Törölt tag2014. április 10. 10:55

Törölt hozzászólás.

gota2014. április 10. 10:44

Nem zavar Kedves!

Látod az sokkal jobban, hogy a mondat elejét kisbetűvel kezded, és pontot raksz a végire'.

baramara2014. április 10. 10:43

Tetszett a tartalom. :) de van, amikor tényleg felesleges a túl sok központozás. Ez az adott verstől is függ, ám van benne igazság. Könnyebb moderálni! :)

Törölt tag2014. április 10. 10:38

Törölt hozzászólás.

gota2014. április 10. 10:29

@Törölt tag:
Kedves Limmike!

Bíráltalak én valaha téged?
Amúgye', ez itt nem a reklám helye, és főleg, nem a moderátorokkal történt rendkívül érdekfeszítő magán- háborúd fóruma. :-)

Hozzászólásod első passzusa (az itt van pldö' részig) teljesen korrekt.:-)

skary2014. április 10. 10:15

sokkal rafináltabbanlehetígyírni..sokértelműbbe n és rejtettebben :)

Törölt tag2014. április 10. 10:12

Törölt hozzászólás.

gota2014. április 10. 10:11

...mert megtanultuk olvasni.
Kivételek pedig mindig vannak!
... és a kivételekben is vannak kivételek! :-)

Molnar-Jolan2014. április 10. 09:56

A legnagyobb poén - hogy ebben sincsenek központok, mégis teljesen érthető! :D

kovacsagi2014. április 10. 09:51

messzemenőkig nem értek egyet! :D

(mindig az adott szövegről dönthető el, hogy jó vagy sem. nem általánosságban. ld. Radnai-versek. megütik ám a mércét központozás nélkül is.)

Törölt tag2014. április 10. 09:05

Törölt hozzászólás.