SzóVarázslat

gosivali•  2019. február 2. 18:35

Hajnali áhítat

tavasz, boldogság, remény, emlékezet

*

Hogy mi a boldogság, 
már nem kérdezem. 
Régóta elég nekem 
a remény, az emlékezet, 
és minden velünk születő tavasz. 
Elég a pillanat, mi megvillantja 
a tűnt álmokat, ha pirkadatkor 
– mióta már...! – 
beszédes ráncaidra révedek. 
Csak nézlek hosszan, szótlanul, 
hálával, hogy veled ébredek, 
és fáradt alkonyok után 
még virradó hajnalban hiszek.

Új szavak: eszmélet, kíváncsiság, letargia, mellébeszélés

gosivali•  2019. január 15. 07:23

angyalok

Egy kis játék - négy szóra: légvonalban, felülírja, három, fényképen

egy fényképen 
születik újjá tűnt mosolyod 
a régi kertben állsz szelíden 
a megcsontosodott törzsű 
lehajló almafák között 
és ez a mosoly felülírja 
az örökül hagyott bánatot 
a lombokon átsuhannak veled 
itt felejtett időtlen tegnapok 
a néma házban élni kezdenek 
régen-volt gyönyörű dallamok 
a mennybolt katedrálján 
végtelen hajnalok tükröződnek 
megcsillannak újra a fénytelen 
vaksi ablakok 
és a felhők fölött 
légvonalban a pirkadó Nappal 
feltűnik hirtelen három angyal 
majd elsuhannak könnyedén 
örökkévaló 
szép mosolyoddal

Új szavak: kitörölhetetlen, maradandó, állandóan, letargiában
https://forum.poet.hu/kihivas-batraknak---erosen-moderalt-versverseny-kellemes-dijakert

gosivali•  2018. december 26. 19:56

Átragyog

 

A fehér palást végül kiszakad,

s a hóesés a téli ég alatt

beborít majd erdőt, hegyeket,

az arcokra fest égi fényeket

 

a felragyogó csillag keleten,

jelezve, hogy ott van Betlehem,

ahol vár ránk a mennyei csoda;

melegszik már a kisded jászola'.

 

A három király lassan útra kél,

és karácsonynak fényes éjjelén

megérkeznek boldogan oda,

 

hol istálló a béke otthona,

de átragyog az emberszíveken

a szelíd lelkű angyalok dala.



gosivali•  2018. október 16. 13:04

Elengedés

peremén, kapaszkodik, illetlen, firkálta

kapaszkodik fölfelé a bánat 
áttör a békesség szelíd peremén 
s mint illetlen szó a száj szegletén 
megtorpan majd lassan elenyész’ 
felemészti az aranyló emlék 
a marcangoló sötét bánatot 
életre kelnek holt relikviák 
reményre tárja ablakát a nemlét 
hol a menny falára firkálta valaki 
itt sokáig a fájdalom lakott

Új: megjósol, napéjegyenlőség, holdudvar, kerékabroncs

gosivali•  2018. augusztus 26. 15:58

Klasszikus hangulataimból

Parafrázisok, asszociációk, evokációk

(Válogatás)

 

William Shakespeare

LXX


Hogy ócsárolnak, ne bántson soha,

A vád mindig a nemest kezdi ki;

Gyanú a szépség ornámense, a

Varjú, mely az ég fényét keresi.

 

Légy jó, s ha a kor körülhízeleg,

A rágalom is csak emelni fog;

Mert az üszök bűn szűz bimbót szeret

És folttalan derű a tavaszod.

 

Túl vagy az ifjúság csapdáin: a

Harc elkerült, vagy győzted rohamát,

Dicsfényed mégsem dicsfény annyira,

Hogy az irigység ne nőjjön tovább:

 

Ne érne vád, egymagad már szívek

Országait szerezted volna meg.

 

Fordította: Szabó Lőrinc

http://mek.oszk.hu/00400/00494/00494.htm

 

 

Gősi Vali

Győztes mosolyod

 

 

Ha megaláznak is, viseld a kínt!

Fényeden diadalt gúny nem arat,

hófehér lelked szépsége irigy,

sötét rágalmaktól nemesebb marad.

 

Ármány hízelgő, ha feléd közelít,

rejtsd mélyen bánatod, s csalódásodat!

Feddhetetlen legyél, jóságos, szelíd:

a gonosz célt téveszt, s vesztébe szalad.

 

Kerüld a harcot, vagy győzd a rohamot,

békétlenek elől inkább félre állj!

Bénítsa meg őket szelíd mosolyod!

(Ha fénye fakul is, miért érne vád...?)

 

 Szerények és jók közt király, s hős maradj,

mosolyoddal örök diadalt arass!

 

– Parafrázis, William Shakespeare LXX –

*

 

William Shakespeare

LXXV

 

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér

S tavaszi zápor fűszere a földnek;

Lelkem miattad örök harcban él,

Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;

 

Csupa fény és boldogság büszke elmém,

Majd fél: az idő ellop, eltemet;

Csak az enyém légy, néha azt szeretném,

Majd, hogy a világ lássa kincsemet;

 

Arcod varázsa csordultig betölt

S egy pillantásodért is sorvadok;

Nincs más, nem is akarok más gyönyört,

Csak amit tőled kaptam s még kapok.

 

Koldus-szegény királyi gazdagon,

Részeg vagyok és mindig szomjazom.

 

Fordította: Szabó Lőrinc

http://mek.oszk.hu/00400/00494/00494.htm

 

Gősi Vali

Égi ölelésben

 

 

*“Az vagy nekem, mi testnek a kenyér,"

szomjazó szívem éltető forrása,

eláraszt ez a mámoros szenvedély;

napfény vagy, harmatos ég ragyogása!

 

Álmomban is hívlak; fényárban látlak,

megmaradsz végtelen tündöklés nekem,

fénytesben létezel, holtamig várlak,

szolgállak, időtlen, örök kedvesem!

 

Dajkállak, mint anya első szülöttjét,

ringatja lelkem magasztos mosolyod,

nem kell más nekem, ha Ámorod tükrét

velem is megosztod, nekem áldozod!

 

Hallatlan kincs vagy, birtokom e létben,

végeérhetetlen ég-ölelésben!

 

– Parafrázis, William Shakespeare LXXV –

 Továbbiak a témában itt: http://lelekhangok.blogspot.com/2018/08/klasszikus-hangulatok.html