SzóVarázslat

Ma már

talpmasszázs a gyógyír

sajgó végtagjainkra,

hajlott a gerincoszlopunk, 

fehér a hajunk,

és a nemrég még rakoncátlanul szétszaladó,

boldogság-mosolyok helyén –

szájunk szegletén – fáradtan megbújó,

könnyes emléktöredékek,

fiókok mélyén sápadt, 

gyűrött fényképek hívnak

a Diadalív árnyékába,

és fényévnyi távolság  

a Notre Dame,

az Eiffel-torony,

a Moulin Rouge,

és a Sacré Coeur csodája,

távoli, halk dal hív táncba 

a Montmartre-i ibolya

egykor pergő ritmusára, 

halkabban zúg a Szajna,

’hol egykor úgy tűnt, 

a folyó mindkét partja a miénk csak,

és az út nem más arra, 

mint vége-nincs, szerelmes séta…

…és lassa negyedszázada,  

hogy Párizs lett mindörökké 

utolsó, boldog őszünk,

időtlen szerelmünk 

egykor gyönyörű otthona…

Szójáték: "talpmasszázs, gerincoszlop, diadalív, fényévnyi" szavakra

Életed során – főleg idejekorán –  

megtévesztő lehet,

mi a fontosabb: hajkoronád

tökéletesen göndörödő loknija,

amit nem áldoznál fel soha

a futásban, a mozgásban rejlő,  

gyógyító izgalmakért,

az élményért,

hogy újra és újra  célba érj,

és az eredményekért sem,

amelyekkel győzedelmeskedhetnél

önmagad felett.

Sokáig az sem fontos neked,

hogy  ingyen őrizheted a legfontosabbat,

az egészségedet,

és testedet – a lélek hordozóját –,

az idővel nyikorgóvá váló szerkezetet

legfeljebb pemetefűvel kényezteted

mérgező gyógyszerek helyett,

amíg csak forog a föld  veled.

Mozdulj, fuss! Mentsd meg,

amíg lehet, a saját életedet!

https://forum.poet.hu/kihivas-batraknak---erosen-moderalt-versverseny-kellemes-dijakert

kalapáccsal, vesszőfutás, kertekben, elnézni

Az alkotó ember titka az lehet,

hogy nem hátrál, ha a sorsa néha megtörik,

ha a jeges út előtte hirtelen megreped;

meg nem futamodik, csak óvatosabban lépeget.

Ki vésővel, ki kalapáccsal, tollal, vagy ecsettel,

de minden vesszőfutás után új belső rendre lel,

miközben kőbe, fába  vési, versekbe írja,

vászonra festi, hogy nem kell elnézni,

ha rossz a világ, menni kell mindig tovább,

hinni egyre, hogy az ember lelke jó,

amíg áldott keze nyomán

kinyílik a kertekben

tavasszal minden virág,

és hálaimát susog esténként a nád,

míg álomba hajolva dúdolják a fák

egy tiszta tó ringató dalát.

Feladvány: https://forum.poet.hu/kihivas-batraknak---erosen-moderalt-versverseny-kellemes-dijakert

cseszlovak (Fórum: Kihívás bátraknak - erősen moderált VERSVERSENY, kellemes díjakért)

10:05

"egyenrangú remeklés volt @gosivali alkotása is!!
a topikszabályok szerint csak egy lehet a befutó, most Edusho műve lett nálam az; de Gősi Vali munkája holtversenyben áll" :D :) 

Balla-da(l) a KórTeremben
(2021. tavaszán, a világjárvány idején - teve hangulatára)

A kórterem - mély-altatás
az infúzió csak cseppre csepp
néma láz marja testedet
az ágyban a kín gödröt ás
műanyagpalack néz rád fölül,
az arcodon valami maszk hever
áttetsző kampók a füleden
az ablakpárkányon varjú ül
ápoló rohan a maszk alatt
a neve kódolt számadat

A rémálom naponta visszatér
nem oltja víz a szomjadat
nincs beteg aki enni kér
az ágy alatt véres gézdarab
a nagyvizit rendre elmarad
ma sem történik semmi se
csak branülcserére ébredés
a flexibilis cső is műanyag
hajnalban lázmérés - hón’alatt
fáradt szempár a maszk alatt

már oldalra nézek és jobbra is
talán segít az infúzió
végre egy mosoly egy kéz mi int
a szomszéd ágyról egy biztató
fölfelé nézni már nyugtató
ütemre csepeg az infúzió
balra az ágyon - fájdalom
könyörgő hang súg: szomjazom
feltápászkodom cső kísér
csak lépéshossz… ki inni kér…

jobbra az ágyról friss mosoly
arcomon könnycsepp – Éva szól
megint valamit kieszel
ásványi sókról énekel
könnyeim alatt mosoly fakad
van itt poroltó! – és kacag –
eloltja majd a lázadat
…halálos vírust hordozunk
esténként imát mormolunk
de ajkunk néha dalra fakad

csepü, lapu és gongyolag,
velünk dalol egy gyurgyalag

Megadott, (hááát, nem könnyű) :) szavakra: me too, tiszavirág, Csá!, UFO 

(átirat)

Állok a parton. 

Hozzám hajolnak a titkokat súgó nyárfák,

hallik a csöndben odaátról

valami ritmusos, halk csobogás, 

és ütemre táncol

– valamit ünnepel talán – minden faág…

A forró parti homokon a nemrég 

vágytól hevült ifjú pár szerelmét,

langyos illatát őrzi a pillanat,

az álomszép emlék. 

A távolban kajakos halad, 

a vízen haldokló kérészek hada 

lohol, szalad az életért,

valami leírhatatlan varázs, 

és szokatlan riadalom, 

különös rejtély 

és izgalom lengi át,

ahogy a lárvákból nyíló 

temérdek tiszavirág 

a vízfelszínre érve beteljesíti önmagát; 

a ritka természeti csodát.

Majd sejtelmes táncot járva, 

ringva a víz felett,

lassan búcsút intenek,

ahogy a szerelmes, ifjú lánytól 

a fiú elköszönt, kinek a csókért 

egy röpke „Csá!” jutott,

hiába, hogy mindent odaadott,

csak egy végzetes, búcsúzó 

pillanat maradt a csodából. 

S ahogy a könnyű nászruhán 

átsütött később a nap,

az asszonnyá érett lányka lelkén

és homlokán a szégyenné ráncosult 

zaklatás nyoma örökre ott maradt, 

s valami hallgatag vágy szakadt

fel mára hangtalan’: meo too!

… mert elaljasul néha a szép világ, 

tűnt álom marad a tiszta vágy,

ahogy a kérésszé lényegült tiszavirág

hordozza titkos szégyenét, 

amíg a múlt és a jövő is képtelen észlelés,

akár az UFÓ, ha tűnik a felhők felett.

https://forum.poet.hu/kihivas-batraknak---erosen-moderalt-versverseny-kellemes-dijakert

Új szavak: jellegzetes, semmittevés, förtelem, csicskása