Végérvényes

(szonett-hangulatban)


Még itt vagyok, még álmaim kísérnek,
de kiszakad majd belőlem a lélek,
s ha túl késő lesz feloldozást kérni,
vétkeimért hő imát remélni,


hamis hangú szirének dalára,
bűnös magam-búcsúztatására
visszhangzik majd a siratóének,
míg ős-terhemmel az enyészetbe térek.


Még itt vagyok, még égre nézek néha,
még elbűvöl a mindenség hatalma,
még verset írok – muzsikál a szívem,


s e lágy zenéjű, különös-szép csöndben
megvallom a hálát, mert itt éltem,
bár sorsom végérvényes, érthetetlen.