Talán

Talán egy színes festmény a lét csupán.

Talán nagy, vidám ház e világ, és végtelen falán

Talán a fák, az ég is csak képek.

Talán a porszem földi lények

            - köztük az emberek - angyalok ma már,

            s Isten épp' rólunk mesél.

Talán való az álom, hogy nincs halál.

Talán a sötétből hajnalpír fakad.

Talán halott szerelmek élednek újra.

Talán az angyalok szemében,

            aranyló reszketéssel megcsillan most a Nap,

            nyár csókol, szél dalol tavaszt.

Talán még visszatér a tűnt varázs.

Talán fény-ébredésre kék hajnal fakad.

Talán éled halott szerelmünk újra.

Talán bús szemedben megcsillan még a Nap,

            s fényével visszatér a nyári láz,

            napfény-tűz ébreszt, fénycsók-varázs.

Talán a fagyos, hófehér táj is álom.

Talán csak tisztul álmában a világ,

Talán gyertyaláng kelti föl, kinek e lét örök álom,

Talán harmatot csókol a hajnal a halott fákon.

            Gyere, aludjunk kedves. Talán való az álmom.

            Mire ébredsz, szerelmem, álmodat valóra váltom!