Megszoktalak

Megszoktam már, hogy arra ébredek,
az illatok, az ízek és a tavaszi napmeleg,
mind ugyanolyanok, mint a legelsők, melyeket 
átéltem veled. 

Már nem emlékszem, hogy valaha vártalak; 
itt vagy a kezdetektől, s mint éjszakákra
a biztos hajnalok, valami állandósult bizonyságra
virradok, ki tudja, mióta...

...és magasztossá szépült
fájdalmunk is eggyé vált az Úton,
ahol földig hajolok a napok, évek, 
- a fönség előtt, és hálát adok érted, 
magunkért az égnek, 

mielőtt 
elhalnak végleg 
a megszokott,
nesztelen léptek.

(Rozella témaválasztására: Mindennapi varázslat (megkésve :) )