Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Már nem álmodom
gosivali 2022. november 1. 16:35 olvasva: 109
Ha biztatnál, ha bátorítanál,
mert néha nagyon félek,
ha éreznéd, hogy rettenet
nélküled az élet…
Hiába sírok érted,
a könnyek egyre mélyebb űrt vájnak
a létezés keservében.
Mégis,
mintha egy kórus dalolna
néha valahol
– angyalok talán –,
valaki imát mormol halkan
(lehet, hogy az én imám…):
Istenem, segíts, ne vesszek el
a fájdalomban!
Már nem álmodom,
az álom messze elkerül,
talán, mert valahol,
láthatatlanul,
él még a legszebb biztató;
valaki felrajzolta az égre…
Hiába nyúlok érte,
egy felhő takarja éppen,
de köröttem szól
valami gyönyörű ének: örökké élhetsz,
csak ne veszítsd el soha önmagad!
Ne félj! Árva nem marad,
aki szeretni képes!
Törölt tag2022. november 3. 08:11
Törölt hozzászólás.
gosivali2022. november 2. 15:09
@Törölt tag: Öröm a jöttöd. Köszönöm, hogy elmondtad...
Törölt tag2022. november 2. 08:20
Törölt hozzászólás.
gosivali2022. november 2. 08:03
@skary: :)
skary2022. november 2. 06:25
ámen
gosivali2022. november 1. 18:26
@csillogo: Igen, fontosak... - a legapróbbak is. Köszönöm szépen.
gosivali2022. november 1. 18:25
@Pera76: De jó, hogy "látlak"...
gosivali2022. november 1. 18:24
@azuur: Nehéz megbirkózni a lassan égig érő hiányainkkal...
csillogo2022. november 1. 17:41
Szép biztató - kapaszkodók kellenek...💜
Pera762022. november 1. 17:08
💜
azuur2022. november 1. 16:55
Megható, fájdalmas sorok kedves Vali és sajnos van amikor nem találálunk vigasztaló szavakat sem, semmi sem tudja enyhiteni a fájdalmat...