Már nem álmodom

gosivali•  2022. november 1. 16:35  •  olvasva: 109

Ha biztatnál, ha bátorítanál,

mert néha nagyon félek,

ha éreznéd, hogy rettenet

nélküled az élet…

Hiába sírok érted,

a könnyek egyre mélyebb űrt vájnak

a létezés keservében.

Mégis,

mintha egy kórus dalolna

néha valahol

– angyalok talán –,

valaki imát mormol halkan

(lehet, hogy az én imám…):

Istenem, segíts, ne vesszek el

a fájdalomban!

Már nem álmodom,

az álom messze elkerül,

talán, mert valahol,

láthatatlanul,

él még a legszebb biztató;

valaki felrajzolta az égre…

Hiába nyúlok érte,

egy felhő takarja éppen,

de köröttem szól

valami gyönyörű ének: örökké élhetsz,

csak ne veszítsd el soha önmagad!

Ne félj! Árva nem marad,

aki szeretni képes!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2022. november 3. 08:11

Törölt hozzászólás.

gosivali2022. november 2. 15:09

@Törölt tag: Öröm a jöttöd. Köszönöm, hogy elmondtad...

Törölt tag2022. november 2. 08:20

Törölt hozzászólás.

gosivali2022. november 2. 08:03

@skary: :)

skary2022. november 2. 06:25

ámen

gosivali2022. november 1. 18:26

@csillogo: Igen, fontosak... - a legapróbbak is. Köszönöm szépen.

gosivali2022. november 1. 18:25

@Pera76: De jó, hogy "látlak"...

gosivali2022. november 1. 18:24

@azuur: Nehéz megbirkózni a lassan égig érő hiányainkkal...

csillogo2022. november 1. 17:41

Szép biztató - kapaszkodók kellenek...💜

Pera762022. november 1. 17:08

💜

azuur2022. november 1. 16:55

Megható, fájdalmas sorok kedves Vali és sajnos van amikor nem találálunk vigasztaló szavakat sem, semmi sem tudja enyhiteni a fájdalmat...