SzóVarázslat

Talán csak tűnő álom az élet

csak képzelet e csodált világ

csak fantáziám szülte hogy megismertelek

és álmodom e meghitt kicsiny szobát

hogy mellettem ébredsz a kelő nappal 

míg ablakunkon lágyan átsüt a fény 

őrizlek mint erdők hűvösét a lombok

és könyörgöm érted

ne menj még!

*“Az vagy nekem, mi testnek a kenyér,"
szomjazó szívem éltető forrása,
eláraszt ez a mámoros szenvedély,
napfény vagy; harmatos ég ragyogása!

Álmomban is hívlak; fényárban látlak,
megmaradsz végtelen tündöklés nekem,
fénytestű lényként holtamban is várlak,
szolgállak, időtlen, örök kedvesem!

Dajkállak, mint anya édes gyermekét,
magasztos mosoly dédelgeti lelkem,
nem kell más, ha a menny édes étkeit
nekem áldozod,- majd megosztom veled!

Hallatlan kincs vagy, mindenem, e létben,
s végeérhetetlen ég-ölelésben!

*Shakespeare: LXXV (evokáció)

A mély, őszinte, értékes, tiszta emberi érzelmek közül a mai zord, barátságtalan, februári  napon a szerelem melegét idéztem egy hajnali verssel, talán, hogy felmelegítse lelkemet kicsit. Felsorolni lehetetlen lenne, milyen sok író, költő élt, él, aki alkotásaival, gondolataival hatással volt gondolkodásomra, életemre, és tudom, nem volt hiábavaló a tőlük kapott útravaló.Számomra a szerelem az egyik legszentebb emberi érzés, a földi lét egyik legtitokzatosabb ajándéka, és az ilyen végtelen egyszerű, tiszta írások erősítettek meg hitemben, tudásomban, mint Robert Burns 1979-es (23.50 Ft!) válogatásának egyszerű, szívmelengető, s számomra talán éppen ezért örökérvényű verse: Ha mennél hideg szélben:

*

"Ha mennél hideg szélben,

a réten át, a réten át,

rád adnám kockás takaróm,

öleljen át, öleljen át!

S ha körülzúgna sorsvihar

rémségesen, rémségesen:

szívemben volna házad,

oszd meg velem, oszd meg velem!"

*