SzóVarázslat

Gondolatok
gosivali•  2017. február 9. 12:54

Végérvényes

(szonett-hangulatban)


Még itt vagyok, még álmaim kísérnek,
de kiszakad majd belőlem a lélek,
s ha túl késő lesz feloldozást kérni,
vétkeimért hő imát remélni,


hamis hangú szirének dalára,
bűnös magam-búcsúztatására
visszhangzik majd a siratóének,
míg ős-terhemmel az enyészetbe térek.


Még itt vagyok, még égre nézek néha,
még elbűvöl a mindenség hatalma,
még verset írok – muzsikál a szívem,


s e lágy zenéjű, különös-szép csöndben
megvallom a hálát, mert itt éltem,
bár sorsom végérvényes, érthetetlen.

gosivali•  2017. február 5. 11:53

Illat

(Eredeti cím: Hang vagy 
alcím: tanka-hangulatban)




Csendemen néha 
átszalad egy kósza hang, 
és a pillanat 
egy emléket hátrahagy. 
Hang vagy, illat, mozdulat.




http://forum.poet.hu/stafeta---irj-rovid-verset-a-megadott-cimmel-majd-adj-te-uj-feladatot
(új téma: ősfenyők)
***

Varázslat 

(anyámhoz)



és elhozott az illatos tavasz 

fény-szirmokból fonta a hajad 

titok voltál pompa ragyogás 

arany színben égő tűzzománc 

csak néztem a fényt 

hosszan elmerengve 

míg újjászülettél 

a tenyeremben



Áradó


http://forum.poet.hu/stafeta---irj-rovid-verset-a-megadott-cimmel-majd-adj-te-uj-feladatot


gosivali•  2017. január 29. 15:04

Asszociációk

A szerelem margójára

(felvértezve)

 

Felvértezve szerelemmel

ki árthat, ki bánthat, kedves?

Van-e, ki elveheti tőlünk e kincset?

Ne félj, senki, csak a halál!

*

A sors

 

fura adomány

mint pattogzó zománc

kopott edény falán

őrzi a régi ízeket míg apró

részekre foszlik a múlt

s ahogy bomlik az életfonál

nyomán észrevétlenül oson

tűnik az öröm

marad a romlás

a gyász és pusztulás

s végül hívatlanul

mellénk surran

a halál

(szavakra épülő: pattogzó, surran, fura, adomány)

gosivali•  2017. január 27. 20:25

Végzetünk a lét

„Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez,vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához.” (18-19a.)


Amíg sorsunk fonalát szótlanul

szövik valahol,

rejtélyes, néma jelenés,

képlékeny vízió az életünk csupán;

körös-körül számtalan torz,

öntelt látomás, káprázat

bambul és szédít gonosz törpeként

létünk hatalmas kőfalán,

elhallgatva végzetünk őstitkait,

hogy mennyi lecke, próba

s néha balszerencse vár az út során.

Ámítanak – s mi hisszük talán –

hogy nem létező szó a „fonák”,

s hogy nem színehagyott, de tündéri

e világ, és elrendeltetés, hogy szerencsés

csillagzat alatt, pihe-puha vánkoson

álmodhatjuk a ránk váró,

milliárd életcsodát.


(Beépítendő szavak: pihe, fonal, vánkos, öntelt, képlékeny, bambul, fonák, szótlan, kör, élet.)

gosivali•  2017. január 26. 08:53

Talán

Talán egy színes festmény a lét csupán.

Talán nagy, vidám ház e világ, és végtelen falán

Talán a fák, az ég is csak képek.

Talán a porszem földi lények

            - köztük az emberek - angyalok ma már,

            s Isten épp' rólunk mesél.

 

Talán való az álom, hogy nincs halál.

Talán a sötétből hajnalpír fakad.

Talán halott szerelmek élednek újra.

Talán az angyalok szemében,

            aranyló reszketéssel megcsillan most a Nap,

            nyár csókol, szél dalol tavaszt.

 

Talán még visszatér a tűnt varázs.

Talán fény-ébredésre kék hajnal fakad.

Talán éled halott szerelmünk újra.

Talán bús szemedben megcsillan még a Nap,

            s fényével visszatér a nyári láz,

            napfény-tűz ébreszt, fénycsók-varázs.

 

Talán a fagyos, hófehér táj is álom.

Talán csak tisztul álmában a világ,

Talán gyertyaláng kelti föl, kinek e lét örök álom,

Talán harmatot csókol a hajnal a halott fákon.

            Gyere, aludjunk kedves. Talán való az álmom.

            Mire ébredsz, szerelmem, álmodat valóra váltom!