Féltelek (Mirának)

Jaj, úgy féltenélek,
el  hogy engednélek
a szivárvány-szélnek,
a  langyos esőnek,
a nap melegének,
folyók mély vizének
rejtelmét keresni,
s vágyakozva lesni
a fénylő kék eget,
kíváncsi kisgyerek?

Titok hív, védelek,
melletted  lépdelek.

Ha elengednélek
felhőnek, hűs szélnek,
folyók mély medrének,
csillagfényes égnek
titkait keresni,
oda’dnám szívemet,
esengő  lelkemet,
éberen lángoló,
ölelő fényemet;
kísérje léptedet,
ha majd én nem leszek…

Jaj, nagyon féltelek!