Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Élet-szülte változatok a várakozás idején...
gosivali• 2016. november 27. 12:48
Rekviem
egy távoli karácsonyért 1.
Nem tudom, milyen lesz
akkor a karácsony,
állnak-e fenyők fönn a bérceken,
várják-e dermedt ágaik alatt
őzgidák és riadt, éhes madarak,
hogy szűnjön a gyilkos fejszecsattogás,
és csituljon végre a zajos világ.
Nem tudom, lesz-e még
hó-tiszta karácsony,
hogy élnek-e majd szelíd lelkű emberek,
kik áhítattal várják az Isten-gyermeket,
s ha napkeleti bölcsek lépte közeleg,
érzik-e a meghitt jászol-meleget?
Nem tudom, hol talál,
s lesz-e szeretet,
de ha akkor még e földön élhetek,
hálatelt lélekkel imát mormolok,
hogy szép volt élni, s talán búcsúzok:
némán „fenyőtől fenyőig megyek,
és minden fenyőt megsimogatok”.
(Asszociáció: Reményik Sándor, Karácsonykor c. versére,
pályázatra: „2020 karácsonya elé”)
***
… és nem sokkal később – sajnos – elkészült az élet-szülte (vajúdta) átirat:
Asszociáció (2012. december 25-én regel) Reményik Sándor, Karácsonykor c. versére,
mert gyermekem emlékére, apám kertjéből származó – számunkra az örök folytatást jelentő –, tizenkét éven át nevelgetett normand fenyő helyén e naptól egy halott csonk jelzi a halkuló reményt…– már ami a szeretet örökkévalóságát illeti. Valaki úgy akart ezen a karácsonyon boldog lenni, hogy megrabolta egy örökké gyászoló anya, egy család lelkét, belegázolva egy idejekorán eltávozott fiú emlékébe, aki meghalt a szeretetért…
Rekviem
a haldokló karácsonyért 2.
Már tudom, milyen lesz
akkor a karácsony,
néhány fenyő sír csak fönn a bérceken,
dermedten vacognak ágaik alatt
őzgidák és riadt, éhes madarak.
Nem szűnik a gyilkos fejszecsattogás,
nem csitul soha már a zajos világ.
Félek, hogy nem lesz már
hó-tiszta karácsony,
kihalnak a szelíd lelkű emberek,
kik áhítattal várták az Isten-gyermeket,
s ha napkeleti bölcsek lépte közeleg,
nem érzi senki sem a jászol-meleget.
Nem tudom, hol talál
a tűnő szeretet,
de ha akkor még e földön élhetek,
a megsebzett lelkekért imát mormolok,
s e bűnös világból végre búcsúzok.
Lassan „fenyőtől fenyőig megyek,
és minden fenyőt”némán siratok.
gosivali2016. november 29. 20:28
@Molnar-Jolan: Bárhol tette volna, fájna a szívem... A házunk előtt, a lakótelepen letarolt 30 éves fákat is megsirattam... - hát még ezt, amelyben édesapám és a fiam emléke élt... Édesapám keze-nyoma volt a fán... Ő nevelgette, és Zolikám imádta a fenyőfákat... :(
gosivali2016. november 29. 20:26
@Kicsikinga: Még jó, hogy nem vagyunk istenek, és nem a mi dolgunk felmenteni a bűnösöket bűneik alól... - mert nem biztos, hogy meg tudnám tenni... Így aztán hagyom, hogy fájjon...
gosivali2016. november 29. 20:25
@Rozella: Köszönöm, Rozella.
gosivali2016. november 29. 20:25
@Pera76: Drága Erika! Egy temetőben...? Egy sír mellett...? Nem harag van bennem, hanem mélységes fájdalom - helyettes is... - akinek ilyen a lelke.
Molnar-Jolan2016. november 28. 20:27
A szomszéd a ház elé, az utcánkba ültetett egy ezüstfenyőt, pár évre egy karácsony előtt lefűrészelték, csak a tövén maradt pár ág. Borzasztó látvány volt, de nem pusztult el, két oldalágából összehajló csúcsot növesztett, talán ezért nem lopták még el újra. Már szép, sudár.
Átérzem fájdalmad. Akármit gondolt a tolvaj, nincs mentsége erre a vandalizmusra.
Kicsikinga2016. november 28. 19:38
"gyermekem emlékére, apám kertjéből származó – számunkra az örök folytatást jelentő –, tizenkét éven át nevelgetett normand fenyő helyén e naptól egy halott csonk jelzi a halkuló reményt…– már ami a szeretet örökkévalóságát illeti. Valaki úgy akart ezen a karácsonyon boldog lenni, hogy megrabolta egy örökké gyászoló anya, egy család lelkét, belegázolva egy idejekorán eltávozott fiú emlékébe, aki meghalt a szeretetért…"
HOGY LEHET ILYEN A VILÁGON??????????????????!!!!!!!!!!!!!!!
Jaj, micsoda vandalizmus!
Kiabál a szívem!
Rozella2016. november 28. 14:23
"Nem tudom, hol talál
a tűnő szeretet,
de ha akkor még e földön élhetek,
a megsebzett lelkekért imát mormolok,
s e bűnös világból végre búcsúzok.
Lassan „fenyőtől fenyőig megyek,
és minden fenyőt”némán siratok."
Ilyen sorokat olvasva érzem, ami a személyes sors gyötrelmén, az anyai szív fájdalmán mégis túlmutat...
@Pera76: "...nem tudják mit cselekszenek..."
Pera762016. november 28. 10:19
Talán nem tudta, hogy az a fenyő minek a jelképe, emléke, persze ez nem mentség a tettére...
gosivali2016. november 27. 20:29
@Ametist, @Krisztinka, @Perzsi.: Köszönöm, hogy itt jártatok.
Perzsi.2016. november 27. 19:41
Elszorult a szívem, lelkem...
Krisztinka2016. november 27. 19:32
Vali....
Ametist2016. november 27. 16:26
Megható, szép sorok...