Az utolsó tangó

Ziháló mellkasban ritmus remeg,
ritkul a szívdobbanás,
megriadt csend csitul, néha fáj, néha szúr,
mi ez a lárma..., mi ez a furcsa mellékzörej?
Szólít egy hang... - már nem idegen;
andante...! Lépésben...?
Megkéstél... –  inted le,
hív még e különös élet-zene; divertimento...!
Élsz még..., bravó!
Legalább utolszor hallgass bele
suhanó léted nesztelen' tűnő perceibe!
... Bent szól még – bár gyengébb -
a meg-megrezzenő, lassan halkuló lélek-zene
szív-hangszerelte lágy üteme.
Néha már csendre int – largó! - lassíts!
– de amíg dobban a szív, addig csak lépdelj,
táncolj, légy boldog és vidám,  akkor is,
ha ez az utolsó, félholt tangó!
Járd még - allegró!
Szorosan öleld ma át életed utolsó, nagy táncosát,
simuljon el veled - mindegy már, egyre megy... -
léted andalgó perceiben, amíg a Mester majd
végsőt int, és megint egészen földig hajol,
s a közönség felállva tapsol és tombol!
... majd hosszú csend... largó... -

fölötted már rekviem szól.
__________________________________
 
(andante: lépésben
divertimento: könnyed (többtételes mű)
largó: a leglassúbb tempó jelzése
allegró: vidáman, gyorsan
rekviem: gyászmise)


http://www.youtube.com/embed/7GORCKlCwPI?rel=0